Általában ez van

Igen.

Általában ez van. Hagyom, hogy belém rúgj. Te is. Más is. Játszatok csak az érzelmeimmel. Nem zavar. Tudod miért nem? Tudjátok miért nem? Mert meg kell edződnöm. Ezt a játékot én most tanulom. Most szeretnék főszereplője lenni a filmemnek., Ha visszaolvasnám, hogy hányszor akartam világmegváltó terveket megírni csak ennek az online felületnek a keretein belül és hányszor fogadkoztam, hogy lefogyok, sportolok, mától, ja jó, nem, holnaptól minden máshogyan lesz...

DE NEM LETT.
SEMMI NEM VÁLTOZOTT.

30. - utólag

Az elmúlt időszakokban nem nagyon szerettem már Quimby koncertre járni, mert valahogy mindig olyan egyforma volt, olyan kedvetlen. Nem volt jó érzés ott lenni. Nem adott semmit, zeneileg sem úgy szólt. De most az EFOTT-on. Megint tetszett. Nagyon jó volt a zene, a hangszerek, az ugrálás, a nevetés a táncolás. Nem is tudom melyik számot szerettem a legjobban, de talán azt, amit egyszer úgy szeretnék elénekelni egy koncerten, hogy a sarkamtól a fejem búbjáig átjár minden minden minden szava. Mert mondjuk így van. 

22.

Fullasztó meleg van. Imádom, ezért könyörögtem. Kérj és megadatik!Szeretem a nyarat, persze sokkal jobb lenne, ha nem az irodában kellene üldögélnem, hanem a vízparton, mondjuk Füreden csücsülnék a Tagore-n, amit imádok és szeretek, vagy Palman csücsülnék a tenger mellett és Hédikével enném a tapasokat. Annyira szeretnék megint kimenni Mallorcára, megnyugodni, feltöltődni, nevetni, heverni, inni, sétálni. De mára más jutott, egy zenekar, amit nem is olyan régen szerettem meg, nem is tudom hogyan. Egyszer csak belecsöppentem egy koncertjükbe és azóta élmény eljárni ezekre a koncertekre... Mielőtt tudtam volna, hogy Ők azok, akik, még azelőtt együtt iszogattam velük a Nagymező utcában. Jófejek. Még meglátom, hogy a tikkasztó hőségben kimászom-e a Parkba koncertjükre, vagy inkább elvegetálgatok a  lakáskában.

Randi gyilkos mondatok 1.

- Van itt wifi?

Nézőpont

Nincsen érdekesebb szerintem, mint az emberi kapcsolatok szövevénye.

Facebook

A fészbúk bemászott a bőrünk alá.

Zabáltam, faltam, csipegettem... mikor mit. Használtam. Naponta, óránként, megkockáztatom, percenként.

Amikor deactiváltam magam (egy rövid időre), akkor a közelebbi ismerőseim remegve kérdezték meg, hogy
ugye élek-e még és hogy minden rendben van-e?
Nincsen véletlenül baj...

De semmi baj.

Facebook nélkül az élet... van ilyen. :)

Haladok a korral...

A Skizo állapot nagyon nehezen viselhető... még a sokat próbált színészpalántáknál is ...
S egy egészen egyszerű halandó, mint jómagam oly nehezen ássa bele jelenét jövőjét a nemlétezőleg bizonytalanba...
legyen-e korlát?
legyen-e határ?
legyen-e jövő?
sodorjon csak---
Vagy most múlik pontosan?

Skrabinak!

- Nem hiányzik?
- De. Az illata, legtöbbször az. ...
- Akkor menj vissza!
- Nem lehet. Önmegvalósítok.
- Sikerrel?
- Is-is. ... az érzés is hiányzik.
- Milyen érzés?
- Amikor a gyomorszájnál egy kicsit kezd szorítani és aztán egyre szaporábban veszed a levegőt az utolsó pillanatig, egészen addig, amíg...
- Ne! Kérlek szépen, hogy ne mondd tovább!
- Te kérdezted!
- Ennyire nem érdekelt.
- Neked jó?
- Többé-kevésbé.
- Mi a kevésbé?
- A szaga. Meg az az érzés, hogy nem kapsz levegőt és akkor szorít meg nyom, meg szúr... Az a kevésbé...
- Ja. Gondoltam, neked pont az fáj, ami nekem hiányzik.
- Van az úgy!
- Akkor ez most öröm lesz, vagy büntetés?
- Kompromisszum. Neked nagy öröm, nekem kis büntetés!
- Jó lesz?
- Kihagyhatatlan!

controlvékontrolcé

És akkor a lány arra gondolt, hogy kiborítja a felgyülemlett poharat és borít mindent.
Mindent a környezetében, mindent kitálal valami szennyes bulvárlapnak, aztán összefekszik mindenféle jöttökkel és mentekkel és arra gondolt, hogy felkeres mindent és mindenkit és arra is gondolt, hogy ordít és toporzékol és visít és pofozkodik és elás és megőrjít és zaklat és felakaszt vagy leugrik vagy bevesz...

aztán a lány arra is gondolt, hogy nagyobb katasztrófa is történt már az életben, mint hogy valakit nem érdemei szerint...
aztán arra is gondolt, hogy jobb lenne-e hosszúlábúbosszúállónak lenni és egy-egy kikacsintás egy-egy megvillanás egy-egy elejtett félszó rávezette, hogy elég ha mindent tud, elég ha lapul az információ... egy el nem sülő puska a színpadon is elsülést sejtet... hiszen azért került oda...

Nem érdemes az embereket hülyének nézni, hiszen attól, hogy nem mondanak mindent ki és nem reagálnak mindenre, attól nem hülyék... cseppet sem...

lépked a lány a mocsokban holott egy-egy elhaló hang azt suttogja maradjon ilyen...

Poli-ti(t)kai

Úgy érzem, hogy a marionett-bábuk zsinórjai szakadoznak

 és nem éppen engedelmeskednek a mozgató kéznek... 

Illetve Feri áll a kör közepén, táncba hívja a jóbarátokat, de senki sem szeretnevele táncolni....

Petrezselymet árul...

Itt ez az ország.... élik, ahányan élik... Gyakorlatilag már mindeki kormányfőt keres...

Józan ésszel kinek lenne kedve átvenni egy süllyedő hajó kapitányságát?

Szar van a palacsintában már nagyon régen. 

A film forog tovább....

Mikor azt hiszem, egy film az életem... csak forog tovább, mert én meg pergetem és valaki megállít ,visszatekeri velem, aztán 'pillanatállj' pihegünk a szünetben.... lejátszás és Obama gömböt ad nekem... Igen, megint film az életem...

tudod hogy nincs bocsánat

aztán ha jön narpa nap majd felvesszük a megszakdt fonalat talán megtanulod - mert akarod - hogy én hogy működöm és leomlanak a falak és megkérdezem hogy mit értesz ez alatt aztán majd azt mondod hogy te ilyen vagy engem meg érdekel hogy ezen változtatsz-e vagy fogadjanak el ilyennek mások érzései talán érdekelnek... persze nem egyszerű az életed de kié az az enyém se de meg se kérdezed és van-e ebben valami élvezet nekem legalábbis... vörös posztón persze aztán mégis érdkes hogy működüdik egy nő lelke nem kell virág se bók minden nap egy szó levél üzenet és tudom hogy miért kell küzdened persze mentsd meg a világot egyedül vagy mással mögöted-melletted állok hogy lássad ki tudok állni egy szóért egy ügyért melléd és melletted vannak történetek amik érdekelnek ami a tiéd talán az én történeteim is elmesélhetem mert lesz rá időm napom hetem hónapom évem és lesz idő mikor már nem kell mesélnem mert a szemem villanásából érteni fogod mikor viccelek és mi az amit komolyan gondolok de addig vedd figyelembe amit kértem hogy legyen köztünk híd és én is megértem azt amikor csak forgatod a szemed hogy máshol jársz ezt mégis velem teszed és együtt lélegzem veled mert teljes a lefedettség és takaróm vagy takaród vagyok de nincs mindig fagyos hajnal és részeges éjszaka és néha nappal is vágyom a szavakra és nincs idő de hogyne lenne meg tér is és néha tömeg - köztünk csak lenne már vége visszaszámolok hívószavakat és cetliket rajzolok hogy uram legyek és mégis ki vagy te vagy gondolhatok-e bármire és azt hiszem nem mindig kellenek kimondott szavak én egyszerű vagyok semmi taktika semmi furfang csak magam adom talán még nem is eléggé de nem játszom ez nem az a színpad régen a föld felett repültem ez most teljesen más talán kicsit meg is riadtam hogy megint eljött és izzad a tenyerem és gondolok jó sokat de nem bánom csak nem akarom hogy fájjon mert akkor inkább maradjon a fal és a vörös posztó a kockák és a játékaink és a reggelek szeretném ha énekelne és táncolna és csak mondja nyugodtan hogy nem élet az élet így és nem úgy alakulnak a dolgai én megvetem a lábam és fejének nyújtom a vállam és elteretlem a gondolatokat de még egyszer nem leszek báb se összetört tükör és nem leszek üres lap se maci se cica se mókus és nem leszek hisztis picsa csak ezt az egy dolgot kellene kéne megtanulnia az élettől újra meg újra tudod hogy nincs bocsánat

máscara

Señorita virágzik, Don Diego dúdol

csak egy pár pillanat

félhomály

mosoly

semmi nyáladzás, semmi ömlengés,

cinizmus, storyk, humor, gyönyör

Ba*d meg Medve a fűnyíródat!!!!!!!!!!!!!!

Annyi Presser dal eszembe jut...Főleg a koncert miatt, köszönöm Mr.Feketének, hogy elmehettünk, hogy ott lehettem, hogy hallhattam a dalokat. 

Kihúzhatom képzeletbeli listámról ezt is. 

Ma este megnézem az Iron Street színpadát.

Kiváncsian várom. 

....és élvezem a decens polgári esték nyomát...

"Nincs erőm játszani a gyengét,

Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok...."

2009. BUÉK. Majd jövök...

Lázas ***

A sztahanovizmus abban nyilvánul meg, hogy akkor leszek lázas beteg, amikor szünet van és nem kell dolgozni. Beteges gyermekkoromat magam mögött hagyva, leszámítva egy-egy elvetemülten kiemelkedő estet, évente egyszer leszek beteg... Idén még nem voltam megfázva, 2008 zokon vette, hogy ebben az évben még nem volt lázam, így hát a vermut, a félédes fehér bor és a méregdrága whisky után belázasdtam éjjelre. Aztán másnap még feljebb kúszott a higanyszál (upsz, be van tiltva...)... Sebaj. Intenzív leves és c-vitamin kúra után most jobban vagyok. Remegve várom a percet, hogy eldöntsem mégis hová szeretnék menni elbúcsúztatni az ó-évet...Úgy érzem, hogy az idei is azon szilveszterek hosszú sorát fogja tarkítani, amelyikre nem szívesen emlékezem... bár, hogy őszinte legyek... talán három szilveszter van, amire szívesen gondolok vissza... több, mint húsz év távlatából azt hiszem ez szánalmas számnak hangzik. Szóval a kötelező party köhögő rohamokkal talán nem a legjobb kilátással kecsegtet. Lehet, hogy előpartit kellene tartani, hogy ne legyek olyan stresszes a kötelező partin. Vagy egyszerűen alszom otthon. Elsején nem eszem szárnyast, sem halat, csak disznót, délben egy tál lencsét és egy fillért sem költök. Fogadom?

Antik könyveim és asszociáció

Aztán ott ültünk. Te eljötél és mi nevettünk, együtt. Ültünk az asztalnál. Almalé, fehérbor. Nevettünk. Emlékeztünk egy szép májusra. Jó volt látni, hogy ott vagy, azt nem, hogy megfeszülsz. Összekacsintás, csak Te érted és csak én... De azért csattannak a tenyerek. Többet kellene, többet kellene nevetnem veled, vagy rajtad a Csodás Mosolyúval, akit megszerettem, bár kevéssé ismerem, de érzem, hogy JÓ! Mitől voltam ennyire beléd.... máig nem tudom. Még nincs ez sem lezárva.... nyitott könyvek az életemben, most egy másikat kezdtem, csak az ajánlásnál tartok, elmarasztaló. Nem bánom. Vonzom a nehéz olvasmányokat. Menet közben kiderül, egy sem való nekem. Magamnak kell könyvet írnom. Fárasztó, mert egyszerűbb lenne csak választani a boltban, vagy rendelni egyet online. De úgy tűnik, most az antikvárium vonz, megint. Izgalmasak az antik könyvek és összehasonlíthatatlan illatuk van. Talán ettől, és attól a véghetetlen eleganciától, hogy bőrkötésben klasszikusok és kinyitják nekünk az ajtót....

Hol vagytok ó-divatú, antik könyvek, akik felsegítitek ránk a kabátot?

És főleg miért nem vagytok egy ÉLETRE predesztinálva???

Spleen

"Akkor megpróbálod a fájdalmat lekenyerezni, simogatni kezded a kötőtűjét...."
Mostanában nem írok. Nem, mert nem tudok. Nincs mit, nincs miről. Jövök-megyek, vagyok.
Búcsúzkodom. Próbálom hozzá összeszedni a gondolatokat. Az egyik pillanatban sírnék a másikban pedig alig várom már... Olyan elemi hibákat vétek naponta, amiket azelőtt nem engedtem, nem engedhettem meg magamnak. Rettegek, mert hiányzik... Nem találom az utamat... nem tudok vele foglalkozni.
Hogy nincs időm? Igen és nem...
Nem írok, mert nincsen gondolatom, nincsen ötletem, nincsen eseményem, nincsen ---
szavam nincsen.

"Nem volt szavam, hogy ne kössem a szavam...."
Más levetett tollaival ékeskedem ...

***

Lakásom tétlenség szigetje
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.

Ami valóság volna tán
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.

*

Ó jaj! meguntam a mezőket
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.

Próbáltam élni léha gunyban,
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.

Egy sem volt élet s észrevettem
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.

Amikor régen semmivé lett
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.

Bolond gazda szolgája, lábam
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.


Babits Mihály