páratlan pártalanok páros beszélgetések

Három és fél éve vagyok szingli (bár ezt a szót nem szeretem, és nem is tetszik). Túl sok, vagy túl kevés, ezt nem tudom megállapítani. Egy-két nagy fellángolással, pár kitartó rajongással, visszautasított és visszautasíthatatlan próbálkozásokkal. Egy-egy visszatérő udvarlóval és szinte minden létező internetes párkereső oldal kipróbálásával. Óhatatlanul is fel-fel bukkan a téma baráti társaságokban, hogy hogyan is nincsen és főleg hogy miért, ha én olyan...barátságos, kedves, szép, bájos, jó fej, okos, humoros, csinos stb. stb. stb. vagyok és a kulcs mondatok egyike: "Még társaságba is jársz!" Persze, járok. Majdnem ugyanazokba a társaságokba járok, ahol mindenkinek párja van, vagy felesége/férje és egy, vagy két édes gyermeke ezen felül pedig velem egy cipőben járó hölgy vagy hölgyek.

Most így ...

Akkor induljon a mosolygás!

Mert talán az ünnepnapokon egy kicsit többet szabad...

Különleges napok az ünnepnapok. Szerintem varázserejük van. Felkészülünk rá, nem úgy ér minket, mint egy szimpla szerda, vagy egy unalmas csütörtök. Napok óta készülünk, tervezzük az ünnepeket. Mert a karácsonya is fel kell készülni, egy egész advent áll rendelkezésünkre, a böjti időszakban nem csak lelkünket, de testünket is felkészítjük az újjászületésre. Személyes ünnepeinket is várni szoktuk, mert aznap születtünk vagy mert mindenki aznap ünnepel, akit úgy neveztek el, mint minket ... 

A kedvenc zsidó ünnepemről nem is beszélve... a Jóm kippiur a kedvencem. Az engesztelés napja - banális, hogy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hasonló akciója jut eszembe, ugyanis tartanak egy napot, amikor büntetés nélkül viheted vissza az elmaradt könyveidet - szóval a nap üzenete tetszik, hogy megbocsájthatsz az ellened vétkezőknek és Te is bocsánatot nyersz. 

Költészet napja alkalmából

Az első vers, amit úgy mondtam szavalóversenyen, hogy a sorok között ott ült, akinek szólt. Aki értékelte és szerette és soha nem felejtem el, hogy hogy dobogott a szíve. Az övé. Az elsőt sosem felejti az ember.

Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek

I'm BACK!

"S mert mindenütt ott volt, ahol kellett, soha nem látták.

S mert mindig jókedvű volt, soha nem kérdezték, hogyan lehet jókedvű."

Lélegezz! Lélegezz! Lélegezz!

1 - 2 - 3

Te leszel a párom!

it's too late

TOLATEAPOLOGIZE

Ki nékem pártolandó minta voltál,
S eléd tettem le kincseim…
Válaszként egy vállrántással
felnagyítottad vétkeim.

Hiába szenvedtem vért izzadva,
Hogy egyenlő és jó legyek,
Szerinted csak mihaszna, kókler,
Semmirekellő, rossz gyerek.

Próbáltam jobban is, szebben is,
Pontosabban követni tanácsod.
Parancsra sírtam és nevettem
Úgy tettem, ahogy kívánod…

Megszakadtam a megfelelésben,
Bennem nem lelted örömed mégsem.
Vittem nőket is, hátha jobbak lesznek nálam,
De elvéreztek ellened a bajvívásban.

Tenyerembe ejtve fejem, a könnyeimmel küszködöm
Nem virradt még olyan reggel, melyen nem gondoltam, hogy megszököm.
Már nem tudom, mit is tehetnék, hogy legyek, társ, barát.
Hisz véred sehogyan sem lehetek, erre nem lesz megoldás.

Olykor-olykor, kizárólag ünnepen
Csak azzal nyugtatom magam,
Hogy nem vagyok a neveden.

S, most? Most meg!

Ahelyett, hogy fellélegeznék
Csak fuldokolva zokogok.
Elégedetlenségeddel hagytál itt,
Honnan tudom meg, hogy jó vagyok?

Nem hagytál rám, csak üres kérdéseket
Hideg pillantásodat, egy megsebzett anyát,
Tőled be nem teljesült szerelemeket,
Egy örökké kereshető apát.

Most lenne erőm ordítani,
Szembeszállni teveled,
Hogy minden elved hazugság volt,
És én voltam a jó gyerek!
Hogy amit tettem gyümölcsöt hozott,
És lehet engem is szeretni!
Egyetlen hibás te voltál és
Végre majd csak magamnak kell megfelelni!

Ugye nem valószínű?

....Ugye nem valószínű hogy bármi más lesz
Minek állsz itt és én
sajnálom enyém

Az a távoli bolygó
Ahol ilyenkor vagyok
Meg a cd lejátszó
Meg a tv a nagyobb
Meg a meztelen képek
Amit a parton csináltál
Najó mindegy a lényeg
Így tényleg ne álljál

Ugye nem valószínű hogy bármi más lesz
Minek állsz itt és én
sajnálom hülyén

Nézünk ki biztos
Mert persze hogy szeretsz
Nem is engem az időt
Ami velem ment el ezt
Senki nem dobja
Könnyű kézzel kukába ....

Elképesztően csalódtam a koncertben, de ez az egy szám ott és akkor megfogott. Ugye nem valószínű, hogy bármi más lesz, ha már vele mentél el... Ugye nem valószínű, hogy bármi más lesz, ha csak minek állok itt. Ugye nem valószínű, hogy bármi más lesz, ha nincsen bennem Ő... Hogy ki? A NŐ. Nem írok kézzel ... veszélyes ... nem írok. Veszélyes. Nem veszélyes. Írok.

Gyere és táncold át velem az éjszakát!

Nyakig ér a holiday
És táncot jár a parton
Nincs pardon , jöhet a nyár !

Nyakig ér a holiday
A szívem visszatartom
Azt súgja , valaki vár .


HERBIE!Tedd a dolgod
U KRY!A Zahir is boldog
HERBIE!A Ducky-val együtt ránk tör most a láz

HERBIE!Tedd a dolgod
U KRY!A Zahir is boldog
HERBIE!Dübörög úja az Emergency House


DJ!Ne kímélj!Itt van a holiday.Nyomjad a korongot , buli ez az éj!
11 percel múlt 11 óra , és befutott a vonatunk a Velencei-tóra
Hipp-Hopp!Biztos úr!Ellopták a diákomat piszkosul,
miközben olvastam a vonaton a Gárdonyit , megfújták Gárdonyig.
De nem baj , mert most akció , szeptemberig buli van és vakáció.
Gyerünk , beindulunk gyerekek , és leütjük a legyeket.
Az Emergency House-al bulizni jó!
Kettőt jobbra , kettő balra lenyomunk egy menetet és kimegyünk a partra
A sok hülye nyomorog a Balcsiban , pedig Velencén is pancsi van.

Száz lóerővel támad a nyár!

Figyeld azt a dagit , hogy figyeli a Ducky-t
az aranyfoga kiragyog , a koronája vakít.
Pedig nem látszik rajta , de több nálam 20-al
és sose bulizott még az Emergency House-al.
Így hát lelépés!3 perc és beindul a betépés
Indul a dübörög a ház , indul a Holiday baby!
Szíven üt a tempó , de túl fogod élni.
Kettőt jobbra , kettő balra , aki nem tart velünk az iszonyú nagy marha,
mert velünk van a szerelem , és velünk van a szeretet,
és nálunk van a csoki torta , Kérek még egy szelet!
Gyerünk , gyerünk , gyerünk , gyerünk srácok!
Kezdjük el a bulit végre , kezdjük el a táncot
Ne aludjon senki , kelljen fel a part , aki fiatal az velünk tart!

Törölni,törölni,törölni...

Úgy tűnik, egyetlen módon tudok megszabadulni az emberektől,
törölnöm kell a számukat, és nem csak a telefonomból...
Aztán nem feltenni őrült kérdéseket önmagamnak SEM.
Csak arra kell gondolnom, hogy én szerencsére semmit nem veszíthetek...
Csak nyerhetek.
Ellentétben Veled...

Borzalmasan nehéz ám ez a gyakorlatban, elméletben jobba megy...
Elképesztően nehéz NEM GONDOLNI.
De sokkal nehezebb beismerni magamnak....
Még nehezebb lenne elmesélni Neked, amit úgyis tudsz...
és csak játszol velem, mint én játszottam veled...
Csak egyszer kellene üvöltve Rád zúdítanom mindent!!!
Azt még szeretném...

De azt hiszem lassan elfelejtem a neved...

De nem tagadhatom le, hogy....

Még egyszer megszólal a telefon....

Néhány órás napsütés

Megadom magam...

"Üdvözlöm érintem nem mutatom Nem emlékeztetem nem kutatom Nem zavarom zavarom csak figyelem Belefeledkezem vele utazom Nem sürgetem nem várom Nem bántom nem sajnálom Nem sajnáltatom magam magam adom Megadom megadom neki megadom magam Felkavarom felkavarodom Megálmodom belátom Megkövetem megkövetelem Megszelidítem megbánom Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom Megoltalmazom elragadom Elragadtatom magam magam adom Megadom megadom neki megadom magam Nem suttogom elkántálom Megkóstolom megkínálom Keveredek belehabarodom Belefeledkezem vele utazom Felismerem feltüzelem Megszállom megbabonázom Megbabonáztatom magam magam adom Megadom megadom neki megadom magam" És akkor zeneileg is....:

Az előismeretek hiányában...

" - Mi leszel Kirk?
- Krisztus, Az utolsó vacsorában.
- A legjobb fogás.
- És jól akarom csinálni, majd kutatni fogok. Milyen könyvet ajánlasz?
- A bibliát!
- Jó ötlet!
(...)
- Hogy haladsz a kutatással Kirk?
- Jól, bár eleinte kicsit lassan ment. Nem vettem észre, hogy Jézus csak a 368. oldalon bukkan fel először."

Hogy nevet, vagy sír? Az pont a következő pillanatban dől el...

Bölcsességek tanulsága

"Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész."

A mondat első fele már nagyon jól megy...

...

Láthatatlan vagyok. Az üvegtagjaimmal játszani lehet. Golyózni a szememmel.

Átmenni rajtam, mint egy nem létező falon.

Én meg olyan hülye vagyok, hogy mindezt némán hagyom....

Klisé - közhely -röhej

"Mint embert szeretlek, igen, nagyon szeretlek, de ez sohasem volt kérdés. Tudod olyan könnyű megszeretni valakit. Aztán már csak egy pillanat műve meg is szokni és el sem akarod többé engedni, nyugalommal tölt el, hogy karnyújtásnyira van. Megszökni sem hagyod, látótávolságon belül marad. A kedvességed olyan természetes, mint a folyó víz a csapból. A segítőkészséged magától érthetődő, mint a nappali világosság. A pimaszságod, a gáncsvetésed elviselhetetlen szél a hideg télben. A rigolyáid, a babonák, a mániák ... a nyár izzadtságszagát idézik. Mint embert szeretlek és bele őrülök, hogy nem tudom letörölni a könnycseppeket az arcodról. ... Lehet, hogy nem is kellene, valami megmagyarázhatatlan varázslatos csillogást ad neki, mint magas hegyoromnak a hósapka. Emlékszem még őszinte nevetésekre, csillogó szempárra, amikor keserű csak a kávé volt, savanyú csak az ecetes uborka. Távolt állt tőled a céltalanság. Koptattad a szavakat és nem burkolóztál titkos némaságba. Az anekdótáidat olyan öröm volt hallgatni, még akkor is, ha tudtam jótékony satírozások homályosítják, élesítik itt-ott. Az utóbbi időben nincsen könnyű életed. A varázslók nehezen bánnak az energiáikkal, olykor sokat adnak, időnként többet vesznek el. Ha lebontanád magad körül az illúziók falát, talán segíthetnének rajtad. Rossz emberek vesznek körül, vagy nem jól választasz a jinedhez jangot? Összeszorul a szívem. A segítséget úgy várod, hogy nem is kéred. Nem lehet rózsaszín szemüvegen keresztül nézni az életet. Sokkal több színből áll, a szónak minden értelmében. A kapcsolatok összekötnek és távol tartanak. Pillanatnyi, sóhajnyi igazságaid vannak. Markáns, hirtelen döntéseid. Az életed nem ilyen kontrasztos, meg kell tanulnod összemosnod a fényeket és levetkőzni az irigység bundáját, a féltékenység pulóverét, a makacsság nadrágját. Az alsóneművel együtt levetni a szűklátókört és a zoknikkal a pesszimizmust, naivitást egyenként. De facto pucéran lenni AZ, aki. Hagyni, hogy lássanak és te is így láss. Mert tudod, hogy a tehetség és kiválasztottság prizmáját hordod a homlokodon. Ne törd és ne töresd össze, de a Világért se takargasd, hisz hogy emelhetnélek fel a sárból, ha nem oldod el az indát? Hogyan gondolhatod, hogy valóban látnak, ha a tükör előtt is takargatod magad? Mint ember szeretlek téged és simogat az őszinteséged, oázis a sivatagban. A lelked mélyére nem engedsz látnom, de amit kaptam tőled, az a halálom órájáig kötni fog. Most elengedem a kezed és felemelem a fejem. Ne veszíts magadból semmi angyalit-ördögit, mert kiegészítenek. Ne kívándd, csak engedd, hogy szeressenek!"

Svájc leszek

„Ha Isten egy bábjátékos, én birom az iróniáját." Más szemében a szálkát is, magadéban a gerendát sem. Előttem az utódom, utánam az elődöm. Egy ócska függöny mögött áll, száz, vagy ezer keze van, hogy kesztyűsök vagyunk, vagy pálcások, marionettek, vagy csak árnyak? Ki tudja, hogy hányféle alakja van egy bábnak? Aztán a szálak odafenn mindent összekuszálnak. Így rövid ideig egyik báb lesz mozgatója egy másik bábnak. A bábok érezni kezdenek, eljátszanak fogalmakat, eljátszanak országokat, ejátszanak viszonyokat...Milyen furcsa, a sorrend, hogy gyűlölöd, aztán utálod, még esetleg hánysz is.... aztán nem érdekel, csak pikírt megjegyzést teszel. Aztán szánod, sajnálod, szereted, félted... a végén már magad sem érted. És tudtad, hogy ez lesz a vége és te tudtad, hogy fájni fog. Te már érezted, amit ő érez, te már átéélted, amit átélnek és már cseppet sem fáj, egy kicsit sem sajog. S már úgy beszéltek, mint földre szállt angyalok, de a vállakon ördög ül, s amint szóbakerül, a glória lerepül. Aztán már nem tudod hova állj, a legjobb, ha Svájc leszel. Az ellenségem ellensége barátom. De egy ilyen felállásban a határokat sem látom. Miért legyek szolidális? Miért legyek lojális? Miért legyek formális? Nem vagyok én normális! Lassan vízszintbe állt egy régi libikóka, s most egy pillanat alatt lelöknek róla. Köszönöm, nem! Már a hintába sem ülök. Inkább a csúszda, ha már lefelé, akkor a leggyorsabban menekülök. Svájc leszek, pontos és hideg. Csak egyet kérek, hagyjátok meg a hegyeimet...

Vallomás egy elképzelt ízlés kialakulásáról, akárki szájából...

Milyen változó az ízlés. Amikor kicsi voltam meg nem ettem volna a sóskát, ma meg már szeretem. Régen megettem a főtt borsót, most meg már csak és kizárólag nyersen. Szerettem a kéket és ma már mégsem. 5 éve még szerettem a tökfőzeléket, ma már utálom. Szerettem a reppet, ma már nem hallgatom. Régen utáltam a halat, ma meg már imádom. Volt, hogy szerettem a céklát és ma már mégsem... régen utáltam a cigarettát, ma mégis rágyújtok, régen szerettem a bő ruhákat, ma fel nem venném. Régen utáltam a komolyzenét, ma néha meghallgatom. Nem olvastam idegen ajkú írót, ma már megteszem. Szerettem a zöldet, ma már annyira mégsem, szerettem a csokoládét, ma már inkább mégsem és szerettelek Téged... ma meg már valahogy mégsem...