Nézőpont

Nincsen érdekesebb szerintem, mint az emberi kapcsolatok szövevénye.

És közben úgy csinál, mintha nem tudná ...

És közben úgy csinál, mintha nem tudná, hogy legalább 100 éve várok rá, és közben úgy csinál, mintha nem tudná, hogy szeretem...

Eszembe jutott, miközben én itt haragszomrádot játszom, hogy mi van, ha feleségül is veszed. Akkor nem lesz mit tenni, majd sokat mosolygok. Mert, hogy fontos vagy nekem, azt tudom, mert ha bajban vagyok, hívlak és bár triviális ás lehet, hogy szánalmas is, de így van. 

Mi a franc ez a tinédzser, ha nem lehet az enyém másé se érzés nem tudtam megmagyarázni...a napokban aztán rájöttem. A csendes egymás mellett élés és a folyton egymást kerülgetése egészen biztonságos volt, aztán a barátság azon szintjére jutottunk el, hogy meg tudtunk beszélni majdnem mindent, sőt, úgy aludtunk egymás mellett, mint a testvérek. Persze erről az érzésről mit sem tudhatsz. 

Azt hiszem valahol azt reméltem, soha nem kimondva, hogy kalandozásaid után egy este, vagy délután, vagy napszaktól teljesen függetlenül részegen, de inkább józanul, ezt a triviális PUF számot hallgatva megvilágosodsz és azt érzed majd, hogy én lennék a Neked való nő. 

Persze nem vagy az az alkat, aki térdre borulva bevallaná, hogy szerelmes. 

Valószínűleg csak belemagyarázom és túl gondolom a barátságon. 

De valami őrült birtoklási vágy mindig lesz bennem veled kapcsolatban, s ez addig elő sem jött, míg idegen nők vettek körül sorra, egymás után... most, hogy nem idegen....a helyzet csak rosszabb lett. 

Mondtad már, hogy szép vagyok, hogy százszor is...jól is esett. Sajátos módon bókolsz, szeretem, hogy figyelsz rám. S bár nem kereslek, és egy hangyafasznyit fáj, de azért nagyon drukkolok Neked és Örülök, ha hívsz. Bárhova. 

Milyen igaz...

Hogy tudsz(lak) így szeretni?
(Én) Te soha nem tudnál(ak)

***

módosítva 2008.08.07.15.31.