Az éjszakák

Álmomban jó barátok voltunk. Te és én.
Beszélgetni indultunk, mert Te kíváncsi voltál az én véleményemre, én pedig a Tiédre.
Állt ott és nézte, ahogy indulunk, álmomban már nem voltam szerelmes.
Megnyugtató barátságot és boldogságot éreztem.

Reggel szerettem volna elmondani Neked, megírni, vagy valami ilyesmi.

Nem tettem. Talán majd holnap.


Tőled, magamtól már csak azt kívánom: 
ha találkozunk még, bárhol e világon, 
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

FÁ

Hiányoznak a megerősítő vitáink. Jó lenne nekem néha a mérnök agyad.

Irány

Na jó, kicsit elkéstél a beszélgetéssel, de most kellene abbahagyni a Veled álmodást. Ma éjjel teljesen más volt, mintha bocsánatot kértünk volna egymástól...persze az álomelemzőm már mondaná, hogy miért történik mindez...

De jó volt... feküdni a fehér ágyon...és beszélgetni, elaludni. Könnyű volt, egyszerű és jó.

AKAROM!

Üvöltőspirál

Álltam az előszobában és üvöltöztél velem. Alig beszéltünk még élőben, erre álmomban veszekszünk. Pedig nem tűnsz kiborulósnak. Most meg nem tudom mit csináljak. Mennyire tűnnék idiótának azzal a kérdéssel, hogy helló, van-e valami elképzelésed arról, hogy miért üvöltöztél velem álmomban vagy próbáljam meg feloldani ezt a furcsa kérdőjelet a saját fejemben?

Költői kérdések. Minden úgy van jól, ahogy van. 

Múltkor én üvöltöztem valakivel, most Te üvöltöztél velem... ez egy üvöltőspirál. Ma éjjel beszélgessünk inkább.