Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Nagyon tetszett ez a film. azért készül belőle blog, hogy később is tudjam, hogy nagyon tetszett ...

Bár nem hiszem, hogy elfelejteném...

címszavak

Bazsalikomos, oregánós mozzarella sonkában
Manóféle gyömbéres-currys csirke fehérborban petrezselymes rizzsel
Madártej fagyi
Csopaki rizling

"Még sokszor lesz ilyen..."

- szerintem is-

:)

Noha....

Sokáig gondolkoztam, hogy kell-e megint egy zenét/klippet beszúrni, vagy végre írhatnék is valamit már, de az a jó (baj), hogy most élem az életem és nem írom... Ez talán valamivel jobb a fél évvel ezelőtti állapotnál, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem írnék már egy olyat, ami nekem is tetszik... Nyilván nem a szak-kal kezdődő izékre gondolok, amihez már semmi kedvem... ez persze jelentős családi vitákat generál, de túl vagyok más a 2. x-en ahhoz, hogy ez nekem túl nagy stresszt jelentsen. Lassan járok, tovább érek... vagy tovább élek... vagy lassan érek... Helló, mi?! Hogy vagy? Sehogy?! - Igen. Kb. Pont így. De nem tudok írni, sem válaszolni még kérdésekre. Mert nem is akarok. Kell-e megint? Vagy nem? Nem tudom, de nem tudok szabadulni ettől a zenétől:

Úgy...

Úgy mesélném, hogy képzeld, ma találkoztam Berecz Andrással a villamoson, és mosolygott rám... mert tudta, hogy tudom, hogy kicsoda... mesélném, hogy hétfőn mindenki jól szurkolt nekem, mert én lettem a KIVÁLASZTOTT. Elmesélném, hogy mennyire megmutatnám a hangfelvételt, mert nagyon vicces. Elmesélném, hogy szaloncukor voltam...elmesélném, hogy kék virág, piros tüske, és elmesélném, hogy nem is hiszem el...Elmesélném, hogy... vót egyszer, egy kicsiny mókus, akit egy sűrű sötét erdőbe magára hagytak, s aki belé kapaszkodott minden ágba, minden bokorba, s minden odúba bénézett, hogy van-é ott néki való hely, avagy egy darabka mogyoró akad-é, meg es kínálták őt ottan a csontos étekkel, de olybá nem esett jó' néki, hogy hónapokig sajogott tülle mindene, pedig ahelyt igen jó ízvel falta. Szegíny mókus csak próbált megszabadulni a férges étek izétül, de bármikor rája nézett egy-egy mogyoróra csak eszibe jutott az előzőnek ize. S meg es fogadta magában, hogy mogyorót akkor eszik majdan, ha meglássa a háta közepit. Nem es szívest ment oda, ahol mogyorófa volt, de míg annak közelibe se. A mókus olyan egyedül járta a sötét, sűrű erdőt, mint a legcseppebb ujjam a kezemen. Hanem egyszer talált egy csodálatosat, gondolta es magába' hogy ő eztet meg nem eszi, csak úgy magával viszi... vitte es, vittes es, s mikor mán erőst régen hurcibálta magában, es nagyon meg es éhezett, behúzódott egy fa odvába, hogy majd csak megbeszéli azt magával, hogy itt má nincsen mit tenni, ehelyt meg kell enni, mert erőst jön a tél, s má' holdtölte óta nem evett. Az odúba meg valaki má rágcsált. Akkor vette észre, hogy nincsen egyedül, hogy valaki má kinézte magának azt fát. Egy másik mókus falatozott. Bédobta hát a mogyorót a többi közé, s csak megkérdzte, hogy szabad-é néki es enni? A barna bundájú mókus csak annyit mondott, hogy nem kérdezni kell, hanem megragadni a mancsokkal, jól megforgatni és kirágni a javát. Hát odakucorodott, óvatosan, finoman a mancsai közé emlete a legdíszesebbet a kupacból, s addig, addig forgatta, mígnem jól lakott a mogyorótól... azóta es az odvas fa gyomrában rágnak, ha ki nem vágták a fát... meg elmesélném azt is, hogy mese, mese, meskete...úgy mesélném... de nincs itt a postagalambom...

Élményeim a linóleumtól a kőparkettig és vissza...

Majd 24 órája talpon... Hát ilyen érzés? Hát ilyen érzés lejönni? Nem tudom mihez fogható... A family el van ragadtatva, jogos? Nem. Valószínűleg elfogultság. És kivel inni meg egy sört? Sms. Telefon. Jól eső és elkeserítő érzés egyszerre. Szívfájdalom és megszakadás... Aztán idulás... Mert koccintani kell... És nem igaz, hogy nem nyitottak... új világ tárult elém... hát csak kezdj el valamit EMBER... ott voltam, forogtam, pörögtem, ugráltam tengelyem körül ezerszer... NEM EGYSZER... "csak egy volt nekem, olyan mesés..." Hülye vagy-e? Hát nem egy... ezerszer egy... és nevetek hazáig, mert IRON street ide-vagy oda a mosolyt az arcomról hazáig nem tudom letörölni és majd 24 órája talpon... ÓÓÓÓ "Most kéne abba hagyni..." Menjetek már... hát most kezdem csak éppen el... És emberek, akiket szeretek és éppen, most futok össze velük és KÉZFOGÁS ZSSsel a nevem csengésére sem emlékszik nyilván... de kézfogás... és gratuláció egy filmért, és hátamon pörgés és vállrántás és zakatoló gyönyör... Csak ott vagyok, csak ott voltam... és a fenébe, hát ők is emberek.. hát ők is ugyanolyan büdöset, ha nem büdösebbet... Na hááát.. naaaaa hááááttt... Köszönöm a hívást. Hogy vigyori van NAGY V-vel és "Neki megadom magam..." lábemelés, nem meglátás, csókokat, simulásokat, perdüléseket... "hol van az a qrézi srác?" ... 24 óra. Dühöngött bennem az ifjúság és én azt hittem, majd bambán állok... dehogy álltam... összefutások, találkozások... és honnan ismerések... Na honnan? Na honnan? Hogy írjak... Hát írok én... De TÉDEG foglak megírni csupa nagy betűvel TÉGED.... és ha azt hiszed, hogy elengedlek az életből tévedsz! És ha azt hiszed, hogy nem tenném meg a páros lábbal rugdosást, hát tévedsz... és ha azt hiszed, hogy nincsen kéz, ami nyúljon... HÁT TÉVEDSZ! Tudod a sajnálom a legkevesebb... a sajnálom a legkevesebb, amit mondhatok... mert "ne vedd el tőle a keserű szenvedéseit, elpusztulna nélkülük..." Nem veszem... DE NEM ENGEDEM, hogy kiszállj... nem engedem... mert a szavak mind porba hullnak... és mégis megmarad bennem, de a mai hajnal az egyetlen, amelyen ezt meg tudom fogalmazni: Neked. Nekem. GZGGKGGPSDVZSVFEZCVÁTNM és az egyszeműeknek meg FŐLEG nagyon köszönöm, hogy bár alumíniumként cikáztam végig a termeken, bár tétován léptem és mondtam néha, hogy igen. A mosolyom az úton volt az egyetlen, amibe úgy tudok kapaszkodni most, hogy arra szó sincsen. Az álom édes lesz és pihentető... látod az ég alján már nincs is felhő. Tudod TE nagyon jól a helyedet, csak éppen most rossz helyen keresed... Nem mondod, hogy segítsek... már nem is fáj nekem, csak mondd, hogy legyek ott... bárhol... én megteszem... és lábemelve forgok az emeleten és őrületesen felszabadult vagyok. VÉGERE! I-G-E-N!!!

P.S.: Tudod elnéztem Őket. Nem mások. Nincs bennük semmi, ami bennem, s főleg BENNED ne lenne meg... Nem vagy senkinél sem kevesebb. Csak nézz a tükörbe és csapd arcon MAGAD... Az életed AJÁNDÉK.... Bontsd már ki a csomagodat!

..és...

Beszélt a csend...Köszönöm! Szívesen...máskor is! BÁRMIKOR!!!

Szavak nélkül

A fáradtságtól nem is tudnám megmondani, hogy mely végtagom fájt jobban. Sportos csaj lettem, a frissen felavatott kosárlabdámat cipeltem magam után. Végig sétáltunk Budán, miután enyhén megaláztak, mert szánalmas próbálkozásokkal labdát próbáltam szerezni. Sebaj, meg kell tanulnom, hogy nem megy minden hirtelen. "Tanulni kell a téli fákat..." Csak szépen lassan...Várok egy trolit, a zsinagóga minden csillagát ismerem már, annyit vártam itt. Belemerülök a vélt vagy valós fizikai fájdalmaimba és az előttem álló mérhetetlen tananyagba. Egy csinos szőke nő és egy helyes pasi ül le velem szembe. Indulatosak, vitázhatnak valamin. Rajtuk felejtem a szemem. Olyan kínos, merre nézzek, ha előttem ülnek? Szavak nélkül vitáznak. Jelbeszéddel. Figyelem, hogy megértek-e valamit. Az indulatokat, a hülyéket, a figyeljt már le is vettem. A nőt valaki megbáthatta, a férfi meg egyet értett a nővel. Egy harmadik személyről folyt a társalgás. Szerintem. A férfi észre vette, hogy bámulom. Elkaptam a szemem. Szavak nélkül, aha vagy persze nélkül... Az egyetlen zaj köztük az ásványvizes üveg reccsenése, amikor megbökdösték. A kezek csak úgy peregnek, mozognak a szájak, a szemek. A finom mozdulatok mind-mind mást jelentenek. Csak a gyorsaságból gondolom, hogy a beszélgetés nagyon heves. Leszáll a nő, búcsúzik, még az üvegen keresztül is megy a diskurzus, nyilván nem a felhívlak szöveg, de valami nagyon hasonló. Leszállok én is. Azon gondolkozom, hogy rólam mindenki azt mondja nagyon sokat beszélek, és mi lenne, ha nem lenne, ha nem tudnék... Megrázkódom, mert ha valami rosszra gondolok mindig megrázkódom. Szavak nélkül... nem... Nincs igazam... csak hangok nélkül...

Kapós-Vár

TOVÁBBJUTÓS TIGRIS A HUGICÁM!!!!!

Még egy szitálást bírj ki Drága... !

Nem engedem, h kiszórjanak, mint a zsizsiket!

Godot...

ÉS TESSÉK!

"Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:"

Jókor mondtam, jó helyen...

Ez hozta meg a világirodalom ötösömet...

Ha tudom, akkor szarok rá és nem olvasom végig a szenvedéseket

Könnyek a szememben

Van egy íróm.. szépen lassan az összes könyve meglesz. Mikor eszméltem az volt az első könyv amit gimnazistaként megvettem. A polcra került. Akkor már azt is ezerszer olvastam. Akkor nagy rajongó tipus voltam. Szaladgáltam a ritka színházi előadások után a művészbejáróhoz és még a súgótól a statisztáktól is autogrammot kértem. Aztán felköltöztem Budapestre. Megnőttek a terek, a távolságok, emberek és helyek között is. Tovább gyűltek a polcomon a könyvek. az ÍRÓM könyvei is. Sorakoztak szépen. Vásároltam, megkaptam. Ez is- az is. Aztán már másnak is azt vettem ajándékba. Tőlem Őt Nekik. Az egyik nap saját írásaimat olvastam viszont és közben az Íróm hangoskönyvét hallgattam. Megnézem a honlapját (micsoda szerencse, hogy van ilyen....) és azt olvastam kommentárokat vár legújabb könyvéhez. Hát megírtam, amit kért és azt is, hogy mint Neki Örkény volt vagy Gál ...
Válaszolt.
Elolvastam ezen késői órán és csurogni kezdett a könny a szememből. Elsírtam magam. Azon, hogy válaszolt.Visszatért a rajongásom? Valószínűleg.
Dedikálná a könyveimet... még most is folynak a könnyeim (könyveim) ....
Köszönöm...
Keserűen édes novelláit folyton folyvást csak úgy.. el-el olvasom...

JESZ

TÚLÉLTEM! Kicsit gyors volt, kicsit zavart, kicsit kapkodós,
de az enyém!
A külköl cukik voltak, a tancinéni dettó...

Csak bele kell jönnöm.. KÖSZÖNÖM A SZURKOLÁST!