És akkor a lány arra gondolt, hogy kiborítja a felgyülemlett poharat és borít mindent.
Mindent a környezetében, mindent kitálal valami szennyes bulvárlapnak, aztán összefekszik mindenféle jöttökkel és mentekkel és arra gondolt, hogy felkeres mindent és mindenkit és arra is gondolt, hogy ordít és toporzékol és visít és pofozkodik és elás és megőrjít és zaklat és felakaszt vagy leugrik vagy bevesz...
aztán a lány arra is gondolt, hogy nagyobb katasztrófa is történt már az életben, mint hogy valakit nem érdemei szerint...
aztán arra is gondolt, hogy jobb lenne-e hosszúlábúbosszúállónak lenni és egy-egy kikacsintás egy-egy megvillanás egy-egy elejtett félszó rávezette, hogy elég ha mindent tud, elég ha lapul az információ... egy el nem sülő puska a színpadon is elsülést sejtet... hiszen azért került oda...
Nem érdemes az embereket hülyének nézni, hiszen attól, hogy nem mondanak mindent ki és nem reagálnak mindenre, attól nem hülyék... cseppet sem...
lépked a lány a mocsokban holott egy-egy elhaló hang azt suttogja maradjon ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése