aztán ha jön narpa nap majd felvesszük a megszakdt fonalat talán megtanulod - mert akarod - hogy én hogy működöm és leomlanak a falak és megkérdezem hogy mit értesz ez alatt aztán majd azt mondod hogy te ilyen vagy engem meg érdekel hogy ezen változtatsz-e vagy fogadjanak el ilyennek mások érzései talán érdekelnek... persze nem egyszerű az életed de kié az az enyém se de meg se kérdezed és van-e ebben valami élvezet nekem legalábbis... vörös posztón persze aztán mégis érdkes hogy működüdik egy nő lelke nem kell virág se bók minden nap egy szó levél üzenet és tudom hogy miért kell küzdened persze mentsd meg a világot egyedül vagy mással mögöted-melletted állok hogy lássad ki tudok állni egy szóért egy ügyért melléd és melletted vannak történetek amik érdekelnek ami a tiéd talán az én történeteim is elmesélhetem mert lesz rá időm napom hetem hónapom évem és lesz idő mikor már nem kell mesélnem mert a szemem villanásából érteni fogod mikor viccelek és mi az amit komolyan gondolok de addig vedd figyelembe amit kértem hogy legyen köztünk híd és én is megértem azt amikor csak forgatod a szemed hogy máshol jársz ezt mégis velem teszed és együtt lélegzem veled mert teljes a lefedettség és takaróm vagy takaród vagyok de nincs mindig fagyos hajnal és részeges éjszaka és néha nappal is vágyom a szavakra és nincs idő de hogyne lenne meg tér is és néha tömeg - köztünk csak lenne már vége visszaszámolok hívószavakat és cetliket rajzolok hogy uram legyek és mégis ki vagy te vagy gondolhatok-e bármire és azt hiszem nem mindig kellenek kimondott szavak én egyszerű vagyok semmi taktika semmi furfang csak magam adom talán még nem is eléggé de nem játszom ez nem az a színpad régen a föld felett repültem ez most teljesen más talán kicsit meg is riadtam hogy megint eljött és izzad a tenyerem és gondolok jó sokat de nem bánom csak nem akarom hogy fájjon mert akkor inkább maradjon a fal és a vörös posztó a kockák és a játékaink és a reggelek szeretném ha énekelne és táncolna és csak mondja nyugodtan hogy nem élet az élet így és nem úgy alakulnak a dolgai én megvetem a lábam és fejének nyújtom a vállam és elteretlem a gondolatokat de még egyszer nem leszek báb se összetört tükör és nem leszek üres lap se maci se cica se mókus és nem leszek hisztis picsa csak ezt az egy dolgot kellene kéne megtanulnia az élettől újra meg újra tudod hogy nincs bocsánat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése