A fészbúk bemászott a bőrünk alá.
Zabáltam, faltam, csipegettem... mikor mit. Használtam. Naponta, óránként, megkockáztatom, percenként.
Amikor deactiváltam magam (egy rövid időre), akkor a közelebbi ismerőseim remegve kérdezték meg, hogy
ugye élek-e még és hogy minden rendben van-e?
Nincsen véletlenül baj...
De semmi baj.
Facebook nélkül az élet... van ilyen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése