NemHaiKu

kell nekem az a

bizonyos szikra kár hogy

hőségriadó 

(van)

most elmondom mid vagyok, mid nem neked

Most elmondom mid vagyok, mid nem neked.

Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz

szedd össze magad

"Bár csak múlnál fantom érzés,
nem volt ez járás, csak néhány lépés..."

Szakdolgozati igazságok

Sipos. Az nem szenvedés. Szerelem nem szenvedés.

Adél. Hát mi a szenvedés?

Sipos. Szenvedés egy operáció, ahol nem altatják el az embert. Az szenvedés. És az, ha az ember csalódik abban, akiben hitt. És még egy kérdés van.

Molnár Ferenc: Az üvegcipő I. felvonás

Az éjszakák

Álmomban jó barátok voltunk. Te és én.
Beszélgetni indultunk, mert Te kíváncsi voltál az én véleményemre, én pedig a Tiédre.
Állt ott és nézte, ahogy indulunk, álmomban már nem voltam szerelmes.
Megnyugtató barátságot és boldogságot éreztem.

Reggel szerettem volna elmondani Neked, megírni, vagy valami ilyesmi.

Nem tettem. Talán majd holnap.


Tőled, magamtól már csak azt kívánom: 
ha találkozunk még, bárhol e világon, 
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

FÁ

Hiányoznak a megerősítő vitáink. Jó lenne nekem néha a mérnök agyad.

Szinonímát keresek

de

dilemma

Megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne szólítsam, megszólítsam, ne

Üvöltőspirál

Álltam az előszobában és üvöltöztél velem. Alig beszéltünk még élőben, erre álmomban veszekszünk. Pedig nem tűnsz kiborulósnak. Most meg nem tudom mit csináljak. Mennyire tűnnék idiótának azzal a kérdéssel, hogy helló, van-e valami elképzelésed arról, hogy miért üvöltöztél velem álmomban vagy próbáljam meg feloldani ezt a furcsa kérdőjelet a saját fejemben?

Költői kérdések. Minden úgy van jól, ahogy van. 

Múltkor én üvöltöztem valakivel, most Te üvöltöztél velem... ez egy üvöltőspirál. Ma éjjel beszélgessünk inkább. 

?

- Miért olyan nehéz ez?

- Különben honnan tudnád, hogy megéri az erőfeszítést?

Mese gyerekeknek a bürokráciáról

Az élet apró dolgai időnként felháborítanak... töprengek egy-egy pillanatra azon, hogy mégis miért nem tanítottak bennünket a sok apró bosszúságra? 

Aztán csak sokkal később jövök rá, hogy természetesen minket mindenre megtanítanak... így vagy úgy, de nem mondják meg, hogy azt a tudást, tapasztalatot később hol tudnánk hasznosítani... Gyermekkori tanulságos meséink a kiskakasról meg a gyémánt félkrajcárról életünk végéig megmarad a fejünkben... 

De bizonyos ÖRÖK mesék, csak és kizárólag a probléma felmerülése után jutnak eszembe, mintegy asszociáció gyanánt....

Egyszer volt egy kakas meg egy pipe. Meghalt szegénykéknek az asszonyuk, nem volt mit egyenek, s elbujdostak az erdőbe. Amint ott mennek, mendegélnek, a pipe talál egy vadkörtét, bekapja. Azám! De nagyobb volt a körte, mint a pipe gégéje, s megakadott.

- Jaj - mondja a pipe - szaladj, édes kakaskám, hozz egy csepp vizet, mert mindjárt megfulladok!

Elszalad a kakas a kúthoz, s kéri:

- Adj, kút, egy csepp vizet, hadd viszem a pipének, mert megfullad a körtétől!

- Adok én jó szívvel - mondja a kút -, ha koszorút hozol szép leánytól.

Szalad a kakas a szép leányhoz.

- Szép leány, adj nekem egy koszorút, koszorút viszem kútnak, kút nekem vizet ad. Vizet viszem a pipének, hogy meg ne fulladjon szegényke a körtétől.

Mondja a leány:

- Adok én jó szívvel, ha tejet hozol nekem a tehéntől.

Szalad a kakas a tehénhez, mondja:

- Tehén, adj nekem tejet! Tejet viszem leánynak, leány nekem koszorút köt, koszorút viszem a kútnak, kút nekem vizet ad, vizet viszem pipének, hogy meg ne fulladjon a körtétől.

- Adok én jó szívvel - mondja a tehén -, ha szénát hozol nekem.

Szalad a kakas a rétre, de a rét nem ad addig szénát, míg kaszát nem hoz a boltból.

Jaj, istenkém, szalad a kakas a boltba, kéri szépen:

- Bolt, adj kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ad szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad tejecskét, tejecskét viszem szép leánynak, szép leány ad nekem koszorút, koszorút viszem a kútnak, kút ád vizet, vizet viszem pipének, mert különben szegény megfullad a vadkörtétől.

Mondja a bolt a kakasnak:

- Hozz elébb pénzt, kakaskám, addig nem adok kaszát.

Szaladt szegény kakaska mindenfelé nagy búsan, aztán megállott egy szemétdombon, s ottan addig kipirgászott-kapargászott, míg egy krajcárkát nem talált.

Uccu! szalad a krajcárkával, vitte a boltnak, bolt mindjárt adott kaszát, ment a réthez. Rét adott szénát. Szénát vitte tehénnek, tehén adott tejecskét. Tejecskét vitte szép leánynak, szép leány kötött koszorút. Koszorút vitte a kútnak, kút adott vizet. Vizet vitte pipének. Haj, de mire odavitte, megdöglött a szegény pipécske.

Ha a kakas a vizet egy kicsit elébb vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.