A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idéz-getek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idéz-getek. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 16., vasárnap

21 - Las Vegas ostroma

Ha nem tudják melyiket válasszák számoljanak a módosult változóval,
a legtöbben nem váltanának, ott van a rettegés, a félelem, az érzelmek...

Nem ha, hanem amikor!

2013. október 3., csütörtök

GG

Tudok rugalmas lenni. Igen is! Amíg minden úgy történik, ahogy szeretném, rugalmas vagyok! 

2012. október 16., kedd

Szakdolgozati igazságok


Sipos. Az nem szenvedés. Szerelem nem szenvedés.

Adél. Hát mi a szenvedés?

Sipos. Szenvedés egy operáció, ahol nem altatják el az embert. Az szenvedés. És az, ha az ember csalódik abban, akiben hitt. És még egy kérdés van.

Molnár Ferenc: Az üvegcipő I. felvonás

2012. március 15., csütörtök

törvény a törvénytelenséghez


"Azért, mert aki megölelhet egy nőt, és nem teszi, nagy bűnt követ el. Ha egy asszony hív az ágyába, és te nem mégy, elveszett a lelked! Ez az asszony, ha eljön az ítélet órája, felsóhajt, és ennek az asszonynak a sóhajtása fog téged a pokolra juttatni, akármilyen jó ember is vagy, akármennyi jót is tettél az életben.


2012. január 30., hétfő

Valaki megfogalmazta helyettem!

"Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem,
hanem, hogy többé nem hiszek neked."


Ezt Friedrich Nietzsche mondta, nem én, de nagyon örülök Neki, hogy megfogalmazta helyettem. 
Hosszabb időbe telt volna nekem megfogalmazni azt, hogy milyen csalódás már nem hinni emberekben, embereknek. 


2011. december 6., kedd

felelgető


Fodor Ákos: A MEGMENEKÜLÉS
az ember már csak óvatos.
Súlyát apránként ejti rá;
minden kis reccsenésre kész
ugorni, kúszni, mászni is.
- Nem tudni pontosan, mikor:
nem történt semmi végzetes

Azt írja a Fodor Ákos
semmi végzetes nincs már most
nincs hát, végzetes hogy lenne
te döntesz egy életre ...
én csak verset írtam, történetet kreáltam
tíz centivel a föld felett szálltam
szerencsére onnan csak kicsit estem
s puha kezek tartották akkor is testem
hogy benned csalódtam, az törvényszerű minta
ahol a családi renomét az utód szerzi vissza...
"Az ember már csak óvatos..."
Én speciel már nem hiszek. Neked főleg.
"minden kis reccsenésre kész"
Csak a reccsenés, nem ugyanaz mint a törés!
"Nem tudni pontosan mikor"
De a napot az órát is tudom...
S bennem csak egy fontos dolog maradt:
szerencsére
nem velem fogsz sétálni a torony alatt.



2011. november 27., vasárnap

mert saját szavaim nincsenek rá


A hétvége idézetekben:

"Kevésre tartlak, hogy ne kelljen túl nagyot csalódnom benned."
Fodor Ákos

"A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen!"
Illés

"Ez most só, de következőkor nem lesz só!"
feketeország

"Gong az eleje, gong a vége."
Stohl Buci - VV


"ez nem az a perc, ami megvár,
ez nem az a lány, akiért nem kár"

Odett

"Ami Siófokon történt, az ott is marad."
BME másnapos utazóbrigád legjobb sofőrje

2011. november 13., vasárnap

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI



Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

József Attila 1926 nyara

2011. február 13., vasárnap

Tökéletes Boldogságkép elmélet

"- Szerintem, ha tehetünk valamiről - sóhajtok -. akkor az az, hogy ilyen nagyok az igényeink. De ez meg azért van, mert idővel egyre több dolog válik fontossá egy nőben...Kamaszkoromban elég volt, ha egy csajnak hullámos és fekete volt a haja, már szerelmes voltam belé. Aztán az kellett, hogy szép legyen az arca, és okos is legyen hozzá. Később a szépség, az okosság és a kedvesség szentháromságában hittem, aztán már az is számított, hogy ugyanazokat a könyveket, filmeket, regényeket szeressük, szóval, hogy hasonló, vagy ugyanolyan legyen a világképünk. De most már ez sem elég. Az is lényeges, hogy legyen a lányban valami kacérság és romlottság, valami megfejthetetlen titok. És az is, hogy szép lábujjai legyenek, és hogy a jobb kezének kisujját erotikusan elhajlítsa a pohártól, mikor bort iszik. Minden nőd hozzárak egy kicsit az igényeidhez, mert mindegyik rendelkezik valami plusszal az előzőhöz képest...Úgyhogy minél több csajod van, illetve minél többel ismerkedsz meg, annál összetettebbé válik a boldogságképed. És paradox módon minél részletesebb, színesebb, árnyaltabb ez a kép, annál jobban feltűnik egy-egy kis részlet hiánya vagy elégedetlensége. Szóval annál kisebb az esélye annak. hogy megtaláld ezt az ideális képet...Nem tudom, mi lesz így a végén..."

Nah és akkor ennek a női változata alakul most a fejemben... hogy szerencsémre és balszerencsémre megvan a fejemben a kép...a boldogságkép és olyan szép lenne megugrani... lassan vágyom rá... nem holnap kérem... nem holnapután... csak el kell engednem, hogy megérkezzen....nem olyan BeregiTamás módján.... de az én Egyetleneim és építették a Hercegimázst... közben meg királylány lettem.... Félig leány, félig nő...Egyetlen szempont a NőklapjaPszichológiából "Ne feledd! Ő a szerencsés!" 

2010. április 6., kedd

?

- Miért olyan nehéz ez?

- Különben honnan tudnád, hogy megéri az erőfeszítést?

2009. március 13., péntek

Marcona aggodalom harcol-a....

"Leírtam homlokod, melyet a gond
- sötét király - uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármilyen közel,
a lélek lelket, jaj mikor ölel?"

2009. január 27., kedd

2008. június 4., szerda

Igazságok....

"A létezés első szabálya az állandó változás,
a nyughatatlanság törvénye.
Az élet híd, ne építs rá házat!
Aki ragaszkodik egy formához,
bármilyen nagyszerű is legyen az,
szenvedni fog...."

Ha Ő bábjátékos, akkor birom az iróniáját ugye... Ezt már nem egyszer említettem, de hogy néha azt hiszed, az életed MOST kezd billenni és akkor valaki nyakon önt egy kádnyi vízzel, hogy bazz, nehogymá' jól legyél... Nehogymá' VÉGRE azt érezd, hogy elindultál és nem lefelé, hanem felfelé.. Neeem... Valaki akkor beléd rúg, hogy érezd, ez egy ilyen ország, itt a rendszerek rendszere nem működik jól, itt TE VAGY A FELELŐS, és valóban, csak a fejemet verhetem a falba... De most már úgy érzem, ülve a romokon, hogy amit eddig hittem, az másképp van. Birom én a hirtelen döntéseket, csak állítsatok kényszerű helyzetek elé... meg most már biztosan tudom, hogy vannak barátaim... Meg tudom, hogy ha megeresztettem volna ma még egy telefont, akkor most nem gondolkodnék azon, hogy miért nem tettem meg. Szóval a legnagyobb szarban is tudok ám pancsolni... csak dobjatok egy krva labdát...jaaa... és "mindenki elsősorban a saját életbenmaradsáért felelős"... csak ezt én hajlamos vagyok nagyon nagyon elfelejteni...

2008. április 25., péntek

Leesett a vércukrom...

"Megtörnél? Megtörnél? Pusztán a nehézségek miatt? ... Követnétek a vak vezért, ki szúnyogot dajkál, ám lenyeli a tevét? Ez a hit teljes csődje! ... Ha a célod felé vezető út hosszúnak és porosnak látszik, a célod értéke tán megfogyatkozik? ... Ha vihar söpör végig a táborodon éjjel, bölcsebb magasabb vidék után kutatni, vagy tartani a tábort, míg felvirrad az új nap? Bár utólérhet a hit csődje, hinned kell , és akkor elkerül... "

2008. április 2., szerda

Az előismeretek hiányában...

" - Mi leszel Kirk?
- Krisztus, Az utolsó vacsorában.
- A legjobb fogás.
- És jól akarom csinálni, majd kutatni fogok. Milyen könyvet ajánlasz?
- A bibliát!
- Jó ötlet!
(...)
- Hogy haladsz a kutatással Kirk?
- Jól, bár eleinte kicsit lassan ment. Nem vettem észre, hogy Jézus csak a 368. oldalon bukkan fel először."

2008. március 12., szerda

Madagascar Szülinapra

Egy csokor idézet annak a Lánynak, aki nemrég múlt 22. A gyermeki lelkének a kenyérpirító és a torta mellé! Ezúton is újra: Boldog Szülinapot...Aztán majd: "Létrabábozunk!"

"- Azt hiszem San Diegoban vagyunk!
- San Diedgoban? Ahh , én már azt hittem Mucsaröcsögén!"

"-És ez a Ti bandátok honnét jött?

-New Yorkból.

-Pillanat. Állj, állj... Éljenek New York bandái!!!!!!!"

"- Hé négylábú! Spechen Sie New York-i?

- Sprechelek!

- FrancciaKulcs... Akkor ez még Manhattan.

- Vissza! Ásni ásni ásni..."

"Mondd? Tudsz titkot tartani kétszínű barátom?Láttál Te már pingvineket rohangálni New York Cityben?Na ná hogy nem!Nem ez a mi természetes lelőhelyünk ám! Ez az egész csak egy eszelős összeesküvés! Elmegyünk az Antarktisz végtelen jégmezőire! A szabadba!"

"- Fogjátok már be! Itt a falak vékonyak!

- Öreg haver, ezen segít két konyak! "

"- Visszaúszom New Yorkba! Tudom, kicsi az esély...

- Nem is tudsz úszni

- Mondtam, hogy kicsi az esély..."

"27 28 29 30

30 fekete és csak 29 fehér akkor fekete vagy fehér csíkokkal rejtély megoldva jó éjt!"

2008. február 22., péntek

Egy másik kód....

"- A parketta szivaccsal törli az ellenséges életrajzírót.

- A telefonzsinór az eredeti szamovárhoz.

...

- Létrabábozunk!"

2008. február 3., vasárnap

"Csak boldog akarok lenni ez ellen nem tehet senki csak egyszer végre fájjon a szívem azt kivánom"

Ott nyomulok a mázsás rakománnyal a nyakamban, mert az a biztos, hogyha nálam van. Az a biztos, ha fogom. Lötyögök a zenére. Töménymagyarunderground zene potom ezerhétér. Még jobban fáradt vagyok. Zenegenek a fülemben a szavak: el kell csak azt határozni, hogy jól érezzük magunkat. Sör. Sör. Sör. Megy ez. Mázsa a nyakamban - minden értelemben. Előre nyomulás. Csak előre lehet nyomulni, hátra mi a fenének, ugye? Mindentmegteszekhogyénlegyekazelső ott állok, nem is ismerem a számok 99% át, hogy stílusos legyek, de ez hazugság, bevallom. BEVÁLLALOM! Aztán elsodor... csak határozd el, mosolygok, attól jobb lesz, vagy nem. Valaki szerelmes körülöttem, valaki csak vidám, valaki részeg, valaki őrült, valaki tombol, valaki ugrál, valaki rágurul a lábamra, valaki lökdös, valaki ... valakik, akik nem én vagyok. Mosolygok. Látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok. Baazzzeeggg minek minden koncertre az a nyomorék stroboszkóp??? Ettől olyan túlvilági és kurvára kommersz lesz minden nyomorék koncert, úgyis mindeki becsukja a szemét, akkor meg minek villog?? A karikás szemű vörös fényben énekel olyan kimondatlan, meg elviccelt igazságokat, hogy a szívem fájdul belé...és inkább menten sírnék, ha minden szót értenék... mosolygok, elsodor... elsodornak a mellettem álló egyéniségek. Három nő... három autonóm VILÁG...mások nem is sejtik milyen értékesek... itt szállnak, zuhannak a tömeggel. Én is. Emelkedem... próbálok. Ugrálni. Megy ez. Aztán csak-csak megállok. Akkor meg lökdösnek. Nem jó ez... egy ilyen tömegben ugrálni kell, ha nem akarod, hogy a lábadra lépjenek... Aztán vége. Egy visszataps és vége... de mindenkinek jár egyetlen visszataps. Jár, hogy megmutassa... jár, hogy elénekelje, amit még nem énekelt el... akár a hattyú dalát is... jár egy... járna... de nem az jut, amit szeretnék. Én nem bántam, hogy nem nézett rám a szomorú szemével.. nem bántam, hogy szívében nem robbant bomba.... nem bántam.... hogy ÚJSÁG, CIGI, TELEFON... Ringatózás a jótékony, takaró tömeggel és mosoly. Látok, nem látok. Séta a körúton. Jobb az oltárnál nemet mondani, mint igent, ha már választani kell az előtte vagy utána kategóriából és ne a gyökerét, a gyümölcsét... bölcsességek járdája... Aztán a nem is tudom miért mosolygás a hetesen és a szemben álló srác csíkos nadrágján röhögve csak annyit dúdolni magamnak a fülemből vissza, hogy én tisztelem a túlerőt és az örök Stefánián megmelegszik a szívem mert könnyű kókuszillat libben át a durva életen és felvisz a lift és bebújok az álom pizsamájába és már a gödörben tudtam, hogy hazaérvén az első dolgom lesz egy kattintás, egy mozdulat... de ma is fáraszt a tudat, hogy őszintébb talán sose volt... talán sose lesz... nekem akkor is és most is édes ez az est... afterparty nélkül maradt hajnal... megcsaltam mindenkit ma éjjel saját magammal...

"Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld, a mindennapok hangja egy hallhatatlan frekvencián, egy ember ugrik a hídról, de nincs harag, utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen, ahogyan gazdát cserél a lépem, a pilóta fejében golyó, és dollárban úszik a folyó, mert az összeg, amit ér a lépem az egyetlen túlélő a gépen, úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránkszakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk,
akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van, nincs harag"

2008. február 2., szombat

Bölcsességek tanulsága

"Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész."

A mondat első fele már nagyon jól megy...

Múlt