A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. érzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. érzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 9., hétfő

tavaszváró levél a fiatal énemről

Fiatal szerelmes voltam még.
Bizonytalan. Hogy hogyan is kell csinálni a szerelmezést?
Nagy lánggal égtem.
Addig engem úgy még soha!
Úgy, hogy viszonozva is.

2015. január 15., csütörtök

Csak úgy

Tudom, tudom.
Mi nem szexelünk,
mi nem járunk, mi nem...

De ha úgy alakulna
a szél járása,
ha a nap éppen
arra a korlátra sütne,
ha egy hajnalban erre
kanyarodnál...

Hiányzik egy beszélgetés,
egy jó szó, egy biztatás,
egy mozdulat.

Jó veled.
Minden alkalommal.
Ma meg csak úgy hiányzol.

2014. január 19., vasárnap

Három - EGY

Nem egyszerű feladat egyszerre több ablakban csetelni. Ha négy, vagy öt ugrik fel, akkor a kisebb monitorokon már el sem férnek az ablakok. Aztán arra is emlékezni kell, hogy kinek mit ír az ember, mert egy idő után összekeverheti, ezért kell inkább kérdéseket feltenni és nagyon szűkszavúan válaszolni. Albert szinte mestere volt a jókor, jó időben feltett kérdéseknek és személyre szabott bókoknak. Virtuóz keze alatt csak úgy égett a billentyűzet. Egyetemi évek gyakorlata, hogy egér vagy touchpad nélkül jusson el az egyik weboldalról egy másik programba. Épp négy ablakban folyt a flört, ebből kettő teljesen érdektelen volt számára. Kettő még versenyben. Nyílt az ajtó. Nem is értette, hogy hogy nem csipogott be a kód.

2013. július 5., péntek

Éber álom

Na most a ma hajnalt nem sok dologra cserélném el. 

"A boldogság hívószó, ezt dobom fel én!
Van-e szándék? Van-e szándék?"


2013. július 1., hétfő

+1

Az van, hogy ez a szám nekem annyira nem tetszik, de megint igazán mély pontra kerültem az EFOTT után. Nem fesztivál depresszió, de talán mégis. SŐT.

...
Most így.

2013. június 27., csütörtök

30. - utólag

Az elmúlt időszakokban nem nagyon szerettem már Quimby koncertre járni, mert valahogy mindig olyan egyforma volt, olyan kedvetlen. Nem volt jó érzés ott lenni. Nem adott semmit, zeneileg sem úgy szólt. De most az EFOTT-on. Megint tetszett. Nagyon jó volt a zene, a hangszerek, az ugrálás, a nevetés a táncolás. Nem is tudom melyik számot szerettem a legjobban, de talán azt, amit egyszer úgy szeretnék elénekelni egy koncerten, hogy a sarkamtól a fejem búbjáig átjár minden minden minden szava. Mert mondjuk így van. 

2013. február 17., vasárnap

Szép volt

"Azt reméltem halálig játszom,
Szép volt, hát játsz el értem egy szentimentális rock and rollt! "
:)
Köszönöm.




2012. október 15., hétfő

Nem egy ló neve

Sose akartam kedves lenni. Az olyan semmilyen tulajdonság, meg mégsem ér fel egy gyönyörűvel, vagy egy szexistennővel.

2012. június 18., hétfő

Az éjszakák

Álmomban jó barátok voltunk. Te és én.
Beszélgetni indultunk, mert Te kíváncsi voltál az én véleményemre, én pedig a Tiédre.
Állt ott és nézte, ahogy indulunk, álmomban már nem voltam szerelmes.
Megnyugtató barátságot és boldogságot éreztem.

Reggel szerettem volna elmondani Neked, megírni, vagy valami ilyesmi.

Nem tettem. Talán majd holnap.


Tőled, magamtól már csak azt kívánom: 
ha találkozunk még, bárhol e világon, 
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

FÁ

Hiányoznak a megerősítő vitáink. Jó lenne nekem néha a mérnök agyad.

2012. május 30., szerda

Hétköznapok

- Megnézed, hogy ki vezeti?
- Meg.
- Mindet?
- Nem.
-Vannak kedvencek?
- Igen, még lottón is megjátszom őket.
- Ez szerintem beteges.
- Igen, valóban az. Majdnem annyira, mint a magas szőke,
de azt hiszem kapaszkodnom kell valami betegesbe,
mert mindenkivel történnek csodák körülöttem. Én jövök.

2012. március 15., csütörtök

törvény a törvénytelenséghez


"Azért, mert aki megölelhet egy nőt, és nem teszi, nagy bűnt követ el. Ha egy asszony hív az ágyába, és te nem mégy, elveszett a lelked! Ez az asszony, ha eljön az ítélet órája, felsóhajt, és ennek az asszonynak a sóhajtása fog téged a pokolra juttatni, akármilyen jó ember is vagy, akármennyi jót is tettél az életben.


2012. január 17., kedd

Azt mondják hogy az ismerősök ismerősei között lehet...

Soha nem felejtem el az Amerikába jöttem azon jelenetét, amikor az egyik Eddie Murphy beszédbe elegyedik az elmaszkírozott Eddie Murphy-vel és megbeszélik egymással, hogy hol kell csajozni...
A király Eddie azt meséli, hogy minden buliban voltak és hogy botrányos nőket találtak eddig, mire a fodrász Eddie kacag és elmondja, hogy buliban nem lehet felszedni rendes lányokat. Rendes lányokat a templomban és a könyvtárban lehet felszedni. 
Ezen az analógián elindulva rendes pasikat is ott lehet felszedni. Egy könyvtárban az ember csak nem veszi le a jegygyűrűjét és adja ki magát magányos olvasónak. A templomi ismerkedésnél egyetlen pont jut eszembe, a béke Veled kézfogásnál igyekezni kell helyes, megbízható, jóképű, facér pasi mellé állni...ez nehezen megvalósítható. 

2011. november 20., vasárnap

Szappan, mosópor


Nincs illatom, hogy emlékeztessem
elfeledett vagy idegen nőkre,
ám ha közel hajolna, akkor könnyen,
és kissé fanyarul fonnám körbe.
Közelségem szappan és mosópor.
Miért is ne gondolna rám?
Ottragadok sálon és kabáton,
mire észrevenné, már nem talál.

Csönd és kámfor. Szétárad, eltűnök.
Miért is ne gondolna rám?
Közelségem szappan és mosópor –
mint elképzelt parfümök:
alkony, hajnal, délután.
Nem tarthat távol magától.

Karafiáth Orsolya

Nem akarom, hogy távol tartson magától. 
Azt akarom, hogy keressen meg, 
akárhol is vagyok, találjon rám. 
Mert mindenhol ott vagyok. 
A síneken, a színpadon, 
a kezében, a mondataiban...
A ruhája alatt, az épület mögött, 
városban és vidéken, 
a dallamokban. 


Nem tarthat távol magától!
Legyen közel hozzám!


Én



2011. november 13., vasárnap

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI



Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

József Attila 1926 nyara

2011. február 13., vasárnap

Tökéletes Boldogságkép elmélet

"- Szerintem, ha tehetünk valamiről - sóhajtok -. akkor az az, hogy ilyen nagyok az igényeink. De ez meg azért van, mert idővel egyre több dolog válik fontossá egy nőben...Kamaszkoromban elég volt, ha egy csajnak hullámos és fekete volt a haja, már szerelmes voltam belé. Aztán az kellett, hogy szép legyen az arca, és okos is legyen hozzá. Később a szépség, az okosság és a kedvesség szentháromságában hittem, aztán már az is számított, hogy ugyanazokat a könyveket, filmeket, regényeket szeressük, szóval, hogy hasonló, vagy ugyanolyan legyen a világképünk. De most már ez sem elég. Az is lényeges, hogy legyen a lányban valami kacérság és romlottság, valami megfejthetetlen titok. És az is, hogy szép lábujjai legyenek, és hogy a jobb kezének kisujját erotikusan elhajlítsa a pohártól, mikor bort iszik. Minden nőd hozzárak egy kicsit az igényeidhez, mert mindegyik rendelkezik valami plusszal az előzőhöz képest...Úgyhogy minél több csajod van, illetve minél többel ismerkedsz meg, annál összetettebbé válik a boldogságképed. És paradox módon minél részletesebb, színesebb, árnyaltabb ez a kép, annál jobban feltűnik egy-egy kis részlet hiánya vagy elégedetlensége. Szóval annál kisebb az esélye annak. hogy megtaláld ezt az ideális képet...Nem tudom, mi lesz így a végén..."

Nah és akkor ennek a női változata alakul most a fejemben... hogy szerencsémre és balszerencsémre megvan a fejemben a kép...a boldogságkép és olyan szép lenne megugrani... lassan vágyom rá... nem holnap kérem... nem holnapután... csak el kell engednem, hogy megérkezzen....nem olyan BeregiTamás módján.... de az én Egyetleneim és építették a Hercegimázst... közben meg királylány lettem.... Félig leány, félig nő...Egyetlen szempont a NőklapjaPszichológiából "Ne feledd! Ő a szerencsés!" 

2011. január 29., szombat

Nefi január 28-ai bejegyzésére reagálva

Igazi kihívás a második típusú férfi mellett rájönni arra, hogy nem Te vagy az a nő aki kávét főz majd neki reggel, igazi csalódás rájönni arra, hogy túl a negyedik x-en már nem változik, igazi fájdalom az, hogy nem csinált lányból asszonyt, asszonyból anyát...

Igazi erő kell ahhoz, hogy ezentúl is kívánod neki...

Igazi barát kellett ahhoz, hogy elfogadd és megértsd soha nem lettél volna boldog mellette,
mert más az érzelmi intelligenciátok...

Fejbevágó a felismerés, hogy fájóan ritkán láttad boldognak...

2010. szeptember 26., vasárnap

2010. február 24., szerda

controlvékontrolcé

És akkor a lány arra gondolt, hogy kiborítja a felgyülemlett poharat és borít mindent.
Mindent a környezetében, mindent kitálal valami szennyes bulvárlapnak, aztán összefekszik mindenféle jöttökkel és mentekkel és arra gondolt, hogy felkeres mindent és mindenkit és arra is gondolt, hogy ordít és toporzékol és visít és pofozkodik és elás és megőrjít és zaklat és felakaszt vagy leugrik vagy bevesz...

aztán a lány arra is gondolt, hogy nagyobb katasztrófa is történt már az életben, mint hogy valakit nem érdemei szerint...
aztán arra is gondolt, hogy jobb lenne-e hosszúlábúbosszúállónak lenni és egy-egy kikacsintás egy-egy megvillanás egy-egy elejtett félszó rávezette, hogy elég ha mindent tud, elég ha lapul az információ... egy el nem sülő puska a színpadon is elsülést sejtet... hiszen azért került oda...

Nem érdemes az embereket hülyének nézni, hiszen attól, hogy nem mondanak mindent ki és nem reagálnak mindenre, attól nem hülyék... cseppet sem...

lépked a lány a mocsokban holott egy-egy elhaló hang azt suttogja maradjon ilyen...

Múlt