Ezer varrógépek országa

Vajon hány Singer, vagy nem Singer varrógép állhatott a lakásokban annak idején, ha minden rom és nem romkocsmában találni legalább 10 - 20 asztalt - ami nagyon dizájnosan - varrógép lábakon áll ...

Tényleg érdekel, hogy minden polgári lakás szobájában állt-e öntött vas láb a szorgoskodó feleségeknek, vagy HONNAN kerül megannyi belvárosi szórakozóhely, kocsma, kávézó poharai, bögréi alá?

Rejtély.

MD - azaz Mepresszió Dániákus

Azt mondják a mániákus depresszió azért jó, mert az írói vénából kihozza  a maximumot. Vagy legalább kihozza az írói vénát. Nem kell mániákusnak lenni, elég ha csak depressziós valaki. Bár szerintem sehogyan sem jó a depresszió. 

Hogy? Hogyan tetszik mondani? Gondoljak valami szépre? Gondoljak valami váratlanul jóra?

Rendben. 

Elmesélek egy történetet. Nem igazán szép, nem igazán jó, az is lehet, hogy nem is az enyém ...  ;) 

?

Államtitkárral egy misén imádkozni menő?

Planetárium

Felfelé néztem az égre, és vártam a megváltást, mert onnan fenről bizonyosan mindig csak jó jöhet. Hullócsillagok cikáztak át az égen, az univerzumban elszabadultak az égitestek és kergették egymást önfeledten, valami gyermeteg játékot játszhattak egymással és velem. Aki a földről, az eget kémleltem. Hogy hangosan beszéltem, azt nem is tagadom, egy percig sem. Nem imát mondtam, ugyan...sem fohászt. Csak mormoltam magamban, hogy ha majd kimondom, akkor kint van és megspórolok néhány pszichológiai terápiát, mert éljünk csak egyszerűen és szerényen és hogyan akarnék én más segítségére egy percig is rászorulni. Szóval fogócskáztak az égen a hullócsillagok és én nem akartam kívánni semmit. Álltál mellettem, mindenre készen és lopva figyelted mozdulataimat. Tudtam, hogy át kellene engedni magamat a friss, tiszta égboltnak, de nem ment. Nem engedtem. Nem engedtem a csábításnak, hogy számtalan kívánságomnak fogjak egy-egy üstököst és levegyék vállamról a terhet. Magadhoz húztál, hogy legyen némi testi kontaktus és a jól eső érzés helyett a borzongás áradt szét a testemen. NEM. Ez nem az az érzés. A csókod sem volt az az érzés. Hiába fogtad a kezem, mintha levegőt markoltam volna. Nem indult meleg vér a szívem tájékára és a csillagok is kihúnytak. Nem is értettem, hogy a hatalmas város éjjeli fényeitől hogyan láthattam eddig a Tejutat, vagy Cassiopeia összetéveszthetetlen alakzatát, amit mindig is csodáltam. Hiába mondtad, hogy fényesebben ragyogok, hogy soha szebbet, soha jobbat nem... Nem hittem neked. Pedig te akartad, én pedig csak azt hittem, hogy akarom, de nem. Nem akarom ezt játszani, nem akrok planetáriumot, hatalmas mezőt akarok városi fények nélküli tiszta eget... se Kis, se Nagy Göncölt... egyetlen csillagot csak. Csupán egyetlen egyet!

hm...

Néha milyen sokat számít egy szó, vagy egy érintés, vagy egy gesztus, vagy egy ígéret.

Néha milyen sokat számít egy beszélgetés egy kis figyelem, egy hely, egy közösség...

Néha milyen sokat számít...

Milyen sokat ad...

milyen sokat...

Néha hiába szurkolunk, szorítunk, drukkolunk... néha hiába... pedig milyen sokat számít...

NÉHA minden más ellenéban CSAK az számít...

Lamenta

Legszebb öröm a káröröm... vagy a söröm?

Van olyan?

Van olyan, hogy nem akarod azt érezni, amit érzel.

Van olyan?

Van olyan, hogy kívülről néznéd inkább magadat,

Van olyan?

Van olyan, hogy visszapörgetnéd az időt, egy távirányítóval, hogy csak az utolsó mondataidat nyelhesd le.

Van olyan?

Van olyan, hogy vállánál fogva ráznál meg embereket, hogy megértsék azt, amit mondasz.

Van olyan?

Van olyan, hogy csak te akarsz beszélni és addig, amíg el nem fogy a levegőd.

Van olyan?

Van olyan, hogy csak sírnál és ordítanál, hogy mindenki sajnáljon.

Van olyan?

Van olyan, hogy annyira szeretnél valakit és annyira szeretnéd, hogy viszont szeressen.

Lesz olyan?

Ha má'

"Így se dörzsöl, mer' nem dörzsöl, de ha má' kultúra, ZIZEGJEN!"

Az alfától az omegáig

_{Írónak lenni, de szeretnék írónak lenni. Nem nagy csillogású, hírös írónak, csak olyan polc végén megbúvónak, akinek nyomtatott szavait olykor-olykor felütik és el-el tűnődnek rajta, hogy valóban, énvelem ez ugyanígy pontosan ugyanígy megtörtént és mégsem tudtam volna emígyen leírni, vagy amikor azt gondolnák egyik-másik szárnyrakapott, megénekelt történetnél, hogy vajon mit lépett eztán a főhős/nő és vajon én mit tennék ha az ő helyében lennék? Úgy szeretnék, szeretném a nevem beleírni egy egy könyv elejébe és odaajándékozni azoknak, akiket végnekül szeretek. Úgy szeretnék kezdeni egy novellát, egy regényt, hogy már az első mondatom után tudja az olvasó, hogy neki ez a történet tetszeni fog, ő ezt az írást itt és most azonmód elolvassa. De milyen nehzéz valójában dolgok elejét venni? Aztán meg ha elejét vettük és neki is veselkedtünk talán mégesmég nehezebb befejezni azokat... Ám ahhoz, hogy be is tudjuk fejezni, mindenek előtt el kell kezdeni ám... Ki válogatja a legjobb első mondatokat? Ki dönti el, hogy az jó lesz-e?}

_{Nagy írók, nagyobb regényeinek első mondatai... Atyám... hát hogy jövök én ehhez??....}

Rákóczi György 1636-ban - s később is - sokkal szigorúabb rendet tartott, mintsem Borosjenő, Lugos 

és Soborsin környékén kívül, melyek a török martalócok dúlásainak ki vannak téve, máshelyt

 harámbasák, szabad pandúrok és közbéke-háborítók tanyázhatnának. Mátraszentanna kicsi hegyi 

község. Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem 

katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre- -valahára, nagy nehezen, izgatott 

várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, 

annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a

 lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas 

minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak 

vége szakadt. A kollégium nagy, komor, négyszögű épület. Özvegy tanítóné halt meg Halápon. Ha 

szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjok, ebből rendesen baj származik. A 

nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... Uram! A késemért jöttem! A Sólyom kocsmából 

mentek ki a térre. Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, 

hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat 

állott bé. Akárha ismét hallanám, amint egyenletesen és tompán döndül a pincék hátsó fala. Ensi,  a 

japán drámaíró,nem szeretett fényképezni. Uram, az italja Ön számára! A változás, ami életében

 bekövetkezett, annyi mindentől megfosztotta, mintha bomba pusztított volna az otthonában. Ma 

nem mentem iskolába. A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.

_{Amennyiben valaki valamelyiket felismerte... jelezze!!!}

Szombat hajnali gondolatok

HIRDETÉS:

Én egy egyetemi éveivel évek óta végző, kis igényű, káros szenvedélyektől nem mentes, cinikus, lelkileg enyhén zavart, önbizalomhiányos, munkáját szerető, civilizált, zenét, természetet, állatokat kedvelő, színházba, moziba járó, társaságot kifejezetten igénylő, segítőkész, anyáskodó, ínyenc lány vagyok, aki jelenleg a 14. kerületben egy 18 m² -es terület felét időszakosan mondhatja magénak.

Keresem azt a jól szituált, helyes, inteligens, kultúrált, színházba járó, jó humorú, érzékeny lelkű, társaságot, zenét, természetet, állatokat kedvelő, önmagára és környezetére igényes, második vagy tizenkettedik kerületben saját lakással, esetleg autóval is rendelkező, magas tűrőképességű, húsz és harminc közötti meleg férfit, aki pont rám vár és epekedik az után, hogy a lakótársa lehessek.

„Akinek farka van a lába között az a legnagyobb g**i a világon!"

Ezen felbuzdulva:

Keresem azt a jól szituált, helyes, inteligens, kultúrált, színházba járó, jó humorú, érzékeny lelkű, társaságot, zenét, természetet, állatokat kedvelő, önmagára és környezetére igényes, második vagy tizenkettedik kerületben saját lakással, esetleg autóval is rendelkező, magas tűrőképességű, húsz és harminc közötti kasztrált férfit, aki pont rám vár és epekedik az után, hogy a lakótársa lehessek

?

Mit írsz, mit üzensz annak, aki megtanított szeretni?

Mit írsz, mit üzensz annak, aki el tudta ezt feledni?

Mit írsz, mit üzensz annak, aki a napsugaras nappalokat hozta el neked?

Mit írsz, mit üzensz annak, aki életed legnehezebb pillanatában megfogta a kezed?

Mit írsz, mit üzensz annak, aki egy életre beírta szívedbe a jelet?

Mit írsz, mit üzensz, ha már elfogyott papírodról a szöveg?

Mit írsz, mit üzensz?

Egy balga mondatot, csak hebegsz és habogsz...

Hisz Ő is tudja, meg Te is tudod...

Neked itt, Neki ott

DE mindkettőtöknek osztottak egy új lapot....

Drukkolok...