Lehetne szép. Lehetne véled.
Lehetne szép. Lehetne élet.
Persze van is: élet és véled
(vagyis, amit én annak vélek).
Merészen hiposztazálom,
hogy élek, és nem egy rossz álom,
hogy sört iszom, hogy folyton félek
attól, hogy meghalsz, amíg érek
haza, meg hogy későn érek
a szónak minden értelmében,
hogy lelkem sötét, mint az ében,
és bár szólnak mellettem érvek
egy nem-tudom-milyen vitában,
igyekszem ettől nem agy-sérvet
kapni, én vízivárosi kisértet,
egyezzünk ki a fix TALÁN-ban.
Ps.: Ez egy lehetséges megoldás.
Talán. A lét megmászhatatlan falán
kezdetleges (sz)eszközökkel araszoló
amatőr alpinistának. Dehát ez már csak
így van barátaim. Mindent koppanásig.
"Aki dudás akar lenni
pokolra kell annak menni."
Napok, sőt talán hetek és hónapok óta ez a vers jár a fejemben.
Minden szava...
De leginkább ez a két sor:
meg hogy későn érek
a szónak minden értelmében
