- Most megágyazok Rajtad, jó? - Persze. A meglepettségtől nem nagyon tudtam mást mondani. Három felnőtt ember az autó hátsó ülésén, kényelmes utazásnak nem mondanám, amerikai típus ide vagy oda. Valami görcsös párna-megfelelés tört rám. Szerettem volna a világ legjobb párnája lenni a következő háromnegyed órára. Nem sikerült levennem a kabátot sem, az öv beleszorított az ülésbe. Nincs menekülés. Kettős érzés fogott el, mérhetetlenül büszke voltam, hogy a hűvös, de biztos ablak helyett rám esett a választás, de kételkedtem is magamban, vajon elég jó leszek-e vánkosnak.