Aztán ott ültünk. Te eljötél és mi nevettünk, együtt. Ültünk az asztalnál. Almalé, fehérbor. Nevettünk. Emlékeztünk egy szép májusra. Jó volt látni, hogy ott vagy, azt nem, hogy megfeszülsz. Összekacsintás, csak Te érted és csak én... De azért csattannak a tenyerek. Többet kellene, többet kellene nevetnem veled, vagy rajtad a Csodás Mosolyúval, akit megszerettem, bár kevéssé ismerem, de érzem, hogy JÓ! Mitől voltam ennyire beléd.... máig nem tudom. Még nincs ez sem lezárva.... nyitott könyvek az életemben, most egy másikat kezdtem, csak az ajánlásnál tartok, elmarasztaló. Nem bánom. Vonzom a nehéz olvasmányokat. Menet közben kiderül, egy sem való nekem. Magamnak kell könyvet írnom. Fárasztó, mert egyszerűbb lenne csak választani a boltban, vagy rendelni egyet online. De úgy tűnik, most az antikvárium vonz, megint. Izgalmasak az antik könyvek és összehasonlíthatatlan illatuk van. Talán ettől, és attól a véghetetlen eleganciától, hogy bőrkötésben klasszikusok és kinyitják nekünk az ajtót....
Hol vagytok ó-divatú, antik könyvek, akik felsegítitek ránk a kabátot?
És főleg miért nem vagytok egy ÉLETRE predesztinálva???
5 megjegyzés:
:) mintha én írtam volna :)
:) Ezek a könyvek ilyenek... A legjobb lenne a sorok között olvasni ;)
Mesi!
ezek a könyvek márcsak ilyenek, a ritka, antik, bőrkötéses darabokat meg valahogy túl mélyre ásták az antikváriumban. De a nyitva tartás hosszú, van idő böngészni, úgyis meg lesznek egyszer...
"A férfiak olyanok,mint a parkolóhely. Az összes jó foglalt, a többi meg mozgássérült."
:)
Aztán, hogy legyen egy saját, drágán bérelsz egy parkolóhelyet és mire használnád is, rádöbbensz, hogy sokkal egészségesebb bicajozni! :)
Megjegyzés küldése