My life

BUT

ENOUGH

Éber álom

Na most a ma hajnalt nem sok dologra cserélném el. 

"A boldogság hívószó, ezt dobom fel én!

Van-e szándék? Van-e szándék?"

Esküvői csoda

Szuper esküvőn voltam a hétvégén. Az MTA szalonban Budán, a Várban ünnepeltük Zsófi és Zoli szerelmét. Olyan nyugodtak voltak és biztosak egymásban. Nagyon jó mulatság volt. Az idő is kegyes volt, a polgári ceremónia alatt még a nap is kisütött és mosolygott. A templomi szertartásra (Zsuzsi szerint és szerintem is, az IGAZI esküvő) a közeli evangélikus templomban került sor. A kápolnán keresztül mentünk be és oldalt ültem le, mert valahogy a végére maradtunk. Ahogy rendesen a templom végében énekes könyvek voltak az utolsó pad mögötti asztalon, hogy a dalos kedvű násznép is tudja a szöveget. 

Julcsi elvett belőle egyet-egyet és Pogi is elvett kettőt, leült mellém és a kezembe nyomta az egyiket. 

Kinyitottam és az volt beleírva, hogy Mesi! Szia! ... 

Megdöbbentő volt és borzongató. Le kellett fényképezni. 

Teljes dübbenet! 

Esküvői csoda. :) 

Ezer varrógépek országa

Vajon hány Singer, vagy nem Singer varrógép állhatott a lakásokban annak idején, ha minden rom és nem romkocsmában találni legalább 10 - 20 asztalt - ami nagyon dizájnosan - varrógép lábakon áll ...

Tényleg érdekel, hogy minden polgári lakás szobájában állt-e öntött vas láb a szorgoskodó feleségeknek, vagy HONNAN kerül megannyi belvárosi szórakozóhely, kocsma, kávézó poharai, bögréi alá?

Rejtély.

Nézőpont

Nincsen érdekesebb szerintem, mint az emberi kapcsolatok szövevénye.

Közösségtelenül

Egy hónapja és három napja semmi Facebook.
Ma elküldtem. SZD1 1. T verziót. - Be vagyok szarva.
Elküldtem, két helyre elküldtem. Egyet a konzulensnek, egyet pedig egy szemlélet váltónak és aztán bőgni kezdtem.
A fejem annyira fáj, mintha satuban lenne, kedd óta hajnali négykor - ötkor - hatkor fekszem és csak az étkezések idejére nem foglalkoztam SZD1-el.

Kettő dolog mászkál a fejemben, ami furcsa. Egy, hogy milyen iszonyatosan megterhelő és fárasztó egy héten keresztül ugyanazzal a szöveggel foglalkozni intenzíven. Kettő, hogy a számodra mennyire nagyon triviális dolgokat milyen rohadtul nehéz megfogalmazni.
Az utolsó három fejezetnél szinte vért izzadtam. A fejem most is lüktet. Nem tudom mi ez, de lehet, hogy az agyam ki akar jönni a bal szemem felett, ha lehajolok jobban fáj. OK, akkor nem hajolgatok.

Az is forog a fejemben, hogy ha évekkel ezelőtt ennek így nekifekszek, mint most mondjuk, akkor lehet, hogy valamit ki tudtam volna magamból préselni, de nincsen bennem olyan érzés, hogy BASSZUS.-

Tényleg kurvára félek. Történtek már nagyon rázós dolgok velem, de akkor nem féltem ennyire... ez valami nagyon új. ... Milyen szar felismerés már, hogy milyen borzasztóan rosszul fogadom a kritikát.
Valószínűleg azért, mert érdekel SZD2 már egy negyed ennyire se fog érdekelni vszeg az még könnyebben fog menni. Úgy berúgnék most. Mindjárt lemegyek a maradék borért... Egyedül fogok inni. ... A túlkoros alkoholista, egyedülálló záróvizsgázó. Ez lesz a behívó kártyámon. Ezt meg kellene tanulnom angolul, lehet erre már adnának egy középfokú C-t.... Jajj. Angol, ez jó. Be kéne iratkoznom valahová angolra. Vagy valakihez.

Harminckét év körüli egyedülálló helyes, jó humorú angoltanárt keresek. MOST.


 Felhoztam egy pohár bort. Megnézem a Terápia 15. részét és lefekszem aludni. :)
Furcsa. Én mondom, nagyon furcsa....

Hogy mitől is...

Ültünk a jégpályán. Én a tanácsadó, Ő a tanácstalan. Kicsit fáztam, hűvös is volt, de a helyzettől...hogy tanácsot kell adnom. Hogy jövök én ahhoz... aki nem tudja, tanítja - hányok a kliséktől - 

Külseje alapján igazi jófiúnak nézem. Valami biomérnök, mindegy a TEK-es egyetemre járt. Kissé halkan bevallja, hogy fél kilépni a nagybetűs életbe. Megértően nézek a szemébe és biztatom, egy-két rafinált trükköt mesélek neki. Egyre oldottabb, már-már mosolyog. A mosolytól és az elismeréstől felbátorodom. Előkerül egy önéletrajz. Velem egyidős. Meglepődöm. 

Tovább taglalja a félelmeit és mesél a visszautasításokról. Rám nem jellemző módon személyes dolgokkal példálózom. Újra mosolyog. Kezdem hárítani a felelősséget. Megadom a szakemberek elérhetőségeit, jobb lesz Neki is, nekem is. 

Pár utolsó tipp, jó tanács. Megígérem, hogy még találkozunk októberben. 

Megköszöni a tanácsokat, nem nyomulósan, finoman. 

Ezért érdemes. Meg az érzésért,  hogy ezért érdemes...

Az éjszakák

Álmomban jó barátok voltunk. Te és én.
Beszélgetni indultunk, mert Te kíváncsi voltál az én véleményemre, én pedig a Tiédre.
Állt ott és nézte, ahogy indulunk, álmomban már nem voltam szerelmes.
Megnyugtató barátságot és boldogságot éreztem.

Reggel szerettem volna elmondani Neked, megírni, vagy valami ilyesmi.

Nem tettem. Talán majd holnap.


Tőled, magamtól már csak azt kívánom: 
ha találkozunk még, bárhol e világon, 
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

FÁ

Hiányoznak a megerősítő vitáink. Jó lenne nekem néha a mérnök agyad.

Üvöltőspirál

Álltam az előszobában és üvöltöztél velem. Alig beszéltünk még élőben, erre álmomban veszekszünk. Pedig nem tűnsz kiborulósnak. Most meg nem tudom mit csináljak. Mennyire tűnnék idiótának azzal a kérdéssel, hogy helló, van-e valami elképzelésed arról, hogy miért üvöltöztél velem álmomban vagy próbáljam meg feloldani ezt a furcsa kérdőjelet a saját fejemben?

Költői kérdések. Minden úgy van jól, ahogy van. 

Múltkor én üvöltöztem valakivel, most Te üvöltöztél velem... ez egy üvöltőspirál. Ma éjjel beszélgessünk inkább.