páratlan pártalanok páros beszélgetések

Három és fél éve vagyok szingli (bár ezt a szót nem szeretem, és nem is tetszik). Túl sok, vagy túl kevés, ezt nem tudom megállapítani. Egy-két nagy fellángolással, pár kitartó rajongással, visszautasított és visszautasíthatatlan próbálkozásokkal. Egy-egy visszatérő udvarlóval és szinte minden létező internetes párkereső oldal kipróbálásával. Óhatatlanul is fel-fel bukkan a téma baráti társaságokban, hogy hogyan is nincsen és főleg hogy miért, ha én olyan...barátságos, kedves, szép, bájos, jó fej, okos, humoros, csinos stb. stb. stb. vagyok és a kulcs mondatok egyike: "Még társaságba is jársz!" Persze, járok. Majdnem ugyanazokba a társaságokba járok, ahol mindenkinek párja van, vagy felesége/férje és egy, vagy két édes gyermeke ezen felül pedig velem egy cipőben járó hölgy vagy hölgyek.

+1

Az van, hogy ez a szám nekem annyira nem tetszik, de megint igazán mély pontra kerültem az EFOTT után. Nem fesztivál depresszió, de talán mégis. SŐT.

...
Most így.

23.

100. fok van. Ma elindulok egy képzésre, ahol egy nyári felkészítő táborban fogunk gyerkőcöket oktatni. A BALATONNÁL. Ez lesz a nyaralás nekem. De a Balcsihoz minden körülmények között szívesen megyek, Tihanyba már nem annyira.

Segíts Nekem!

A ZENE mindnekié

Azt alig hiszem el, majd ha megtörtént, hogy a zenész legendákkal - akik ma csak simogatták a hangszereket a színpadon - egy deszkán állhatok majd.

De a mai este egyedül mentem koncertre, mert az menő és legyen ez egy februári vállalás. Alone. Mindenben.

Járai Márk. Feltörekvő, ifjú pécsi zenész. Egy fiú és egy gitár a Jelenben.

Mire odaértem, már nem volt ülőhely, és a húrok közé is csapott a srác,
iszonyúan idegesített, hogy lökdöstek és mászkáltak, de a zene...
a ZENE, amit játszott, amit a hangjára formált, az nagyon tetszett.
Tervezem, hogy ez a koncertek éve lesz. Nem a megfizethetetlen idegen sztárok koncertjeinek éve,
hanem a bárokban megbúvó hangok éve lesz ez, mert kell nekem a zene, az érzés, az ének a hangok.
Meg az, hogy szenvedélyes zenészeket zárnak apró termekbe sok ritmushívővel. Ez kell. Ez az atmoszféra.

Álltam a falat támasztva, egy piros poroltó nyomta a vesémet, meghitt társaságában dúdolgattam,
és élveztem, ahogy a gitár szól, ahogy a rádiók pop slágereit formálta át ez a srác és már megint szentimentálisan
hálás lettem és ritmusra dobogott a lábam és nagyon örültem, hogy a teremben ülő arcok is mosolyognak és élvezik, igazán élvezik.

Még ilyen koncerteket itt a Székesfővárosban, vagy Pécsett, még ilyen koncerteket erre az évre (is)!

Nem egy ló neve

Sose akartam kedves lenni. Az olyan semmilyen tulajdonság, meg mégsem ér fel egy gyönyörűvel, vagy egy szexistennővel.

Pinter Nekem - Neked NEM

Ma túlteljesítettem a napi 5 perces penzumot. Nem lehet ilyenkor mondjuk elosztani ezt nehezebb napokra?
A gondnok. Nézőművészeti Kft. összekötve egy zaftos közönségtalálkozóval.
Nagyon tetszett. Kritikai észrevételek később...

Addig:
"Ezzel a lengőfűrésszel nem volt szerencsém, mire odaértem valaki elvitte.
- Ki volt ez az alak???"
"Ez jogilag tiszta ügy."
"Én azt hiszem, hogy mi most ketten értjük egymást."
"Sót? Basszus a borsot elfelejtettem!"
"Nehogy már elkezdjen hiperkritizálni!"
"Együtt hálok a sperhelttal!"

-ból, -ből

egy kacajból
egy kacsintásból
egy sóhajból
egy szusszanásból
egy csörrenésből
egy kopogásból
egy füstfelhőből
egy kézfogásból
egy ízből
egy csókból ...

Olyan jó ráébredni hogy milyen szerelmes vagyok.

Fenomenal

Elan a vigyoreksz

Valdemossa a kedvencünk

A modell, az afrikai fű, a fotós és a kerekre nyírt olajfák. Na meg C'an Sierra

Palma part. Gyönyörű.

Tipikus, lábadozós. Talpunk alatt a föld

Mese gyerekeknek a bürokráciáról

Az élet apró dolgai időnként felháborítanak... töprengek egy-egy pillanatra azon, hogy mégis miért nem tanítottak bennünket a sok apró bosszúságra? 

Aztán csak sokkal később jövök rá, hogy természetesen minket mindenre megtanítanak... így vagy úgy, de nem mondják meg, hogy azt a tudást, tapasztalatot később hol tudnánk hasznosítani... Gyermekkori tanulságos meséink a kiskakasról meg a gyémánt félkrajcárról életünk végéig megmarad a fejünkben... 

De bizonyos ÖRÖK mesék, csak és kizárólag a probléma felmerülése után jutnak eszembe, mintegy asszociáció gyanánt....

Egyszer volt egy kakas meg egy pipe. Meghalt szegénykéknek az asszonyuk, nem volt mit egyenek, s elbujdostak az erdőbe. Amint ott mennek, mendegélnek, a pipe talál egy vadkörtét, bekapja. Azám! De nagyobb volt a körte, mint a pipe gégéje, s megakadott.

- Jaj - mondja a pipe - szaladj, édes kakaskám, hozz egy csepp vizet, mert mindjárt megfulladok!

Elszalad a kakas a kúthoz, s kéri:

- Adj, kút, egy csepp vizet, hadd viszem a pipének, mert megfullad a körtétől!

- Adok én jó szívvel - mondja a kút -, ha koszorút hozol szép leánytól.

Szalad a kakas a szép leányhoz.

- Szép leány, adj nekem egy koszorút, koszorút viszem kútnak, kút nekem vizet ad. Vizet viszem a pipének, hogy meg ne fulladjon szegényke a körtétől.

Mondja a leány:

- Adok én jó szívvel, ha tejet hozol nekem a tehéntől.

Szalad a kakas a tehénhez, mondja:

- Tehén, adj nekem tejet! Tejet viszem leánynak, leány nekem koszorút köt, koszorút viszem a kútnak, kút nekem vizet ad, vizet viszem pipének, hogy meg ne fulladjon a körtétől.

- Adok én jó szívvel - mondja a tehén -, ha szénát hozol nekem.

Szalad a kakas a rétre, de a rét nem ad addig szénát, míg kaszát nem hoz a boltból.

Jaj, istenkém, szalad a kakas a boltba, kéri szépen:

- Bolt, adj kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ad szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad tejecskét, tejecskét viszem szép leánynak, szép leány ad nekem koszorút, koszorút viszem a kútnak, kút ád vizet, vizet viszem pipének, mert különben szegény megfullad a vadkörtétől.

Mondja a bolt a kakasnak:

- Hozz elébb pénzt, kakaskám, addig nem adok kaszát.

Szaladt szegény kakaska mindenfelé nagy búsan, aztán megállott egy szemétdombon, s ottan addig kipirgászott-kapargászott, míg egy krajcárkát nem talált.

Uccu! szalad a krajcárkával, vitte a boltnak, bolt mindjárt adott kaszát, ment a réthez. Rét adott szénát. Szénát vitte tehénnek, tehén adott tejecskét. Tejecskét vitte szép leánynak, szép leány kötött koszorút. Koszorút vitte a kútnak, kút adott vizet. Vizet vitte pipének. Haj, de mire odavitte, megdöglött a szegény pipécske.

Ha a kakas a vizet egy kicsit elébb vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Zirkusz

Ma megnéztük a Margitszigetet a Nyinámmal, mert Ő még nem látta... én meg talán túl sokszor is voltam, persze csak a Holdig jutottam, ha nem andalító randevú volt a cél. Meguntunk félni, így VATTACUKOR. Vanília-kókusz. Semmi íz, csak cukor...romok, papír-sárkányok, vadaskert. Őzek helyett szarvasok, gólyák, pónik... "Kloé mindenkit elkerget..." Sztreccsnacis bácsik futnak szembe, külföldiül beszélők tekernek Tóbiásokat, kutya és gyerek egymás hátán. Délelőtti forraltbor. De a "legcsodálatosabb" mégis a villamoson történt. Egy úr (nevezzük így) megszólított két fiatalt a villamoson, kezében szorongatta a Fedél nélkül színes-szagos (olykor szó szerint) friss számait. "Ne haragudjanak már, pár forintot, ha lehetne..." Két fiatal kellemetlenül érezte magát, mondták angolul, hogy nagyon sajnálják, de nem beszélik a nyelvet. Az úr nem jött zavarba egy pillanatra sem. Angolul kezdte mondani a következőket " Nó problem, ájm a hómlessz, áj hev a nyúzpépör, plíz szám mani giv mí" A két fiatal még mindig szabadkozott, én a nevetéstől könnyeimmel küzdöttem. Nyina csak fültanúja volt az eseményeknek. Az úr még mindig nem távozott. "OK, mausz, mani? Littl mausz, littl mani..." Majd azzal a lendülettel elővett egy ÉLŐ FEHÉR EGERET a kabátja alól és a karjára tette... megismételte a mondatot. Az én állam leesett... a fiatalok nem szánták meg eme találékony és művelt példányát Budapest vasárnapi kéregetőinek... Nekem rá kellett jönnöm, hogy egy CIRKUSZ az ÉLETEM!

Az életünk egy vegyesbolt! :)

Fülbemászó, jó szövege van és jesszusom mennyit nevettem rajta....

L-ex-IKON

Valahol mindannyiunkban ott lakik a zsarnok...

Persze, van akiben nem is egy, hanem több zsarnok is. Zsarnok önmagával szemben, zsarnok a barátaival szemben, zsarnok a párkapcsolatában.... Talán az önzsarnokság a legelfogadhatóbb. A napokban összeszámoltam, hogy az életemben hány pasi oldotta meg a kapcsolatait utánam... kinek voltam ún. kapcsolatkatalizátora és megérte-e számomra annak lenni... Sosem gondoltam (most sem) keserűen azokra az időszakokra. Persze mindennek van mertje és miértje (Bár a "semmi nem történik véletlenül" a Szex és NY írói szerint, a szakítás utáni nők teóriája) nyilvánvalóan valamit adtam-kaptam a folyamatokban....a bűvös szám: három....(Arányaiban nem olyan rossz, és ezzel akkor előre is vetítettem a szorzót...) A háromból egyért haltam volna meg....a másik kettő kellemes szórakozás volt, és aztán ideig-óráig voltak boldogok, én meg nem szenvedtem....hazudtam mindenkinek... főleg magamnak. 

A piedesztálra emelt egy, hosszú évekkel ezelőtt fizikailag is megtört. Álmatlanság, jelentős fogyás, ahogy kell.... csendben, szó nélkül megyünk el egymás mellett, ma is. Az ő boldogsága nem melengeti a szívemet, szemben más, elhanyagolható számú exeim valós vagy vélt boldogságával. 

Önzsarnokság volt alázatosan ülni és várni? Egy-egy lopott óráért, vagy sértő szóért? Önzsarnokság volt azt hinni, hogy minden szó, amit mondd igaz és valóban olyan szép lennék a tükrömben, mint amilyennek látni vélt?

Önzsarnokság volt könnyek között arra kérni, hogy hagyjon engem békén....?

(Valószínűleg) Az volt.

De mennyit, de mennyit tanultam. ... Ezekből a csalódásokból, ezekből a légvárakból, ezekből a simulásokból. Azt hittem meg kell felelni, azt hittem simulni kell, nem szólni, örülni a percnek, a pillanatnak... mert a keserű könnyek között, ha megcsörrent a telefon...ha érkezett egy e-mail, ha popcornt ettünk a moziban... ó jajj....és megint csak ó jajj...

Beregi azt írja, hogy minden volt nőjének jótulajdonsága igényeket támaszt a következő nőjével szemben....

Valóban, minden Ex előrevetíti a Next-képet. Ilyet igen, ilyet nem...

Vagy minden Next egy új ruhába bújtatott Ex?

Nem tudunk szabadulni a megszokott rettegésektől, vagy a folyamatos megfeleléstől?

Párkapcsolatfüggés ~ párkapcsolat - függetlenség ~ pár-kapcsolatfüggetlenség 

Nem írhatom, hogy okosabban csináltam volna, és nem írhatom, hogy okosabban csinálom majd ... az életben bármikor is, de az ex-lexikon arra jó, hogy felépítsem a next-lexikon lapjait... elsőként magamban....pontosan azért, mert a lapok a könyv elengedheteteln és olykor csodás részei maradnak, de nem kötelező visszalapozni. Szerencsére. 

címszavak

Bazsalikomos, oregánós mozzarella sonkában
Manóféle gyömbéres-currys csirke fehérborban petrezselymes rizzsel
Madártej fagyi
Csopaki rizling

"Még sokszor lesz ilyen..."

- szerintem is-

:)

Ez így jó....?!

Én nem törtem tükröt, mert babonából sem, csak keresem a sajátomat. Nincs megállás, folyamatos keresés van, de úgy vagyok én a vásárlással, hogy eltervezem mi is kellene, aztán járom a várost, néha még egy-egy boltba is betérek, aztán valamiben véglegesen beleszeretek. Olyan is előfordult már, hogy számomra teljesen felesleges holmi került kosaramba, mégis azt gondolom pillanatnyilag szükségem volt rá. Az utalt iromány a napokban gyakran eszembe jutott. Hol otthon, a fürdőszobában, a folyosón, hol bárhol máshol, ahol tükrök vannak. Szerencsére sok tükör van a belvárosban. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget... csak, amikor megláttam magam mögött .... a vajszínű fal előtt, hatalmas arany keretben ott álltam én és ott állt mögöttem. Egyetlen pilanat volt. Véghetetlenül belémsajdult a gondolat, nekem feladatom van, nekem 'megélnivalóm' van, nekem tanulhatnékom van... Nekem tükörképem van... aztán csak kikucskáltam Maga mögül, csak a fél szememmel, mosolyogtunk és olyan szépnek éreztem magam, mint még soha...

Csak az a piros partfis... az fáj nekem...

Az enyémet meg elolvasod a blogon. Jó. Legyen Neked igazad, mint már oly sokszor....

Üdítő volt, könnyed és volt ritmusa. Hogy kritikus lennék? Természtesen, hiszen már Jimmy is megmondta, elég pikírten, hogy felemelő hallgatni a laikus rálátásomat, ezen akkor megsértődtem, mégiscsak a Fészek Klubban mondta nem egy sör után, a tánctól izzadtan és közben kizárólag barátian átkarolt. Ma már úgy érzem tőle szokatlan módon, a maga módján dicsért, főleg miután hasznosította kritikámat. 

Szóval tiszta harmincas évek. Kiváló összjáték. Majdnem mindenkinek hiszek. Nem tudok minden poénra figyelni, mert egymást érik a gegek. Arra gondolok, hogy mennyi munka van a pontos esések, kelések, dobások, zuhanások mögött. Aztán arra, hogy még mennyi lehetne. Minden jóindulattal és tisztelettel. A rendező és a Team mennyi ötletet gyúrt egybe egy szokásos komikum kedvéért. Már az elején tudni vélhető a vég, de nem zavar, hiszen a játék érdekel az események pörgetése, eklektika, stíluskavalkád, ami előzetes ismereteim alapján jellemző a rendezőre. Az élő zene hangulatot varázsolt. Hangosan nevettem, nem hittem, hogy zavar. Meg nem is érdekelt. Tetszettek a színek, a ruha, a díszlet. A fekete, a fehér, a régi doboz, a piros bugyi, a vaj színű zakó, a szmoking zakója, ami számomra inkább felöltő, a fehér és fekete cipők. A csíkos inas ing, a csillogó női ruha, a hajdísz, a pipadohány, az elegáns harisnya.

A teríték megoldása, a varázslat, a főzés, a tűrés határait feszegető néhol gyomorforgató nyers tojás...és a fordulatok. A lebegtetett homo vonal, eléri, hogy nézőként folyamatosan mosolyora húzódjon a szám. A rendező belecsempészett mindent, ami stílus, ami ritmus, ami humor, ami zene, ami játszható, ami érthető. 

Féltem, hogy majd annyira művészi lesz, hogy elveszek a lényeg mögött, féltem, hogy nem lesz "majomfejes esernyő-poén" féltem, hogy nem tudok majd elvonatkoztatni Tőled, de el tudtam, bár néhány ordibálásban megmaradtál magadnak. 

Csak az a piros nyelű műanyag partfis ne lett volna...

Cseréljétek ki egy fa partfisra! 

A rendező előtt le a kalappal, csak így tovább...

A zenész figyelme, ritmusa, rátermettsége, szerénysége, reflexe (paraván) túl ment minden szerepén, lenyűgöző...

A színészek pontos összjátéka, mimikája, egyedi megoldásai, ritmusa szórakoztatott...

A közönség sem zavart. 

Köszönöm a meghívást és boldogsággal tölt el, hogy abban a teremben nemcsak én láttalak...

:)

Elbúcsúztam, köszönöm!

Ott ültünk, én halálosan izgultam, és mint három évvel ezelőtt az utolsó sor a miénk volt, még volt szabad szék, de nem volt lapos üveg és Fernet, se vodka, se féltékenység. Tetszett, hogy ott ültetek velem, még hiányoztak páran, de rock & roll volt a javából és szép volt így, talán jobban össze is szorult a szívem, ott az oszlop mögött, ahonnan annyiszor néztem állva a Hairt. Milyen szép volt az ölelésed búcsúzóul, mégsem mondtad el, amit akartál. Majd legközelebb. Becsomagoltam és bezártam az emlékeim. Köszönöm! Lacinak a kiséretet és a rám szánt időt. Tudod kinek a tudod micsodát...

CATS

Szerelmes lettem.

Menthetetlenül a szárazjégben, az első sorban. Beleszerettem Quaxoba. Úgy ültem az első sor harmadik székén, mint ki első színházi élményében részesül. Menthetetlenül mosolyognom kellett. A kérdést ma is feltettem magamnak, mint akkor... Miről szól ez az egész?

De most megtudtam. Arról, ahogy Tus lemosolygott a színpadról fél szemével, ahogy A fehér selymes macska csak nekünk mosolygott, hogy Dunai megismert a művészbejárónál, hogy hangosan felhördültem, mikor Mr. Mefisztulész hangját hallottam és hogy belélegeztem a A.L.W. összehasonlíthatalan musical-csodát. Néha nem értettük a szöveget, de némán könnyeztem, amikor a színházi macska énekelt.

Nekem nagyobb élmény volt.. most már tudom miről szól...

És csak a macska tudja még...

Ma reggel is...

Gyalog járok munkába, mert így a legrövidebb és vesszen a békávé... Sütött a nap, csudaszép volt. Dúdolom, dúdolom a dalunkat és boldog vagyok a szimpla menéstől...

Aztán szembe jön egy idegen és úgy néz, olyan szemekkel, hogy szeretnék elővenni a kabátom zsebéből egy szívlapátot és olyan erővel és intenzitással arconcsapni, hogy a kifejezés rásüljön a képére, ÖRÖKRE... aztán eltenném a szívlapátot a kabátom zsebébe és tovább sétálnék rózsaszín napszemüvegemben dalunkat dudorászva...

Sétálok, sétálok...

Soha nem volt még a Király utca olyan hosszú,

mint ma hajnalban...