A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kihívás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kihívás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 27., csütörtök

30. - utólag

Az elmúlt időszakokban nem nagyon szerettem már Quimby koncertre járni, mert valahogy mindig olyan egyforma volt, olyan kedvetlen. Nem volt jó érzés ott lenni. Nem adott semmit, zeneileg sem úgy szólt. De most az EFOTT-on. Megint tetszett. Nagyon jó volt a zene, a hangszerek, az ugrálás, a nevetés a táncolás. Nem is tudom melyik számot szerettem a legjobban, de talán azt, amit egyszer úgy szeretnék elénekelni egy koncerten, hogy a sarkamtól a fejem búbjáig átjár minden minden minden szava. Mert mondjuk így van. 

2013. június 26., szerda

29. - utólag

Na most az van, hogy ez volt az EFOTT első napja és ide egy NOHA szám illene, de milyen lenne már kétszer ugyanazt beletenni a kihívásba. Így egy másik történet után kell néznem. Ha már Balaton. 
Volt egyszer egy srác, akivel a Balatonon találkoztam. Nem először életemben, de legalább a legmeghatározóbban. A kedvenc beszélgetésem arról a találkozásból arról szólt, hogy azt hitte, hogy mi (én és a testvérem) valami libák vagyunk, akik a siófoki Palace diszkóba akarunk majd menni bulizni. De nekünk kiválóan megfelelt a Spagetti ház is. Számtalan zene jut most az eszembe, ami arra a pár csodás napra emlékeztet. Prosectura, Alvin és a mókusok, Fürgerókalábak ... stb. De ma ehhez a számhoz van hangulatom és szintén erre az estére emlékeztet. Plusz a mély-depressziós hangulatomon is nagyon sokat segít.... SE! 

2013. június 25., kedd

28.

Ezt a dalt dúdolgatva megyek haza, ha nagyon esik, de szeretném, ha holnap reggelre elfújná az ország felől a felhőket a szél, mert EFOTT és nagyon szeretném, ha jó idő lenne. 
Jó lesz ez. Jó lesz ez. Jó lesz ez! 

2013. június 24., hétfő

27.

Én pedig már nagyon várom az EFOTT-ot. Hogy kicsit kapjon fényt, oxigént, új impulzust az agyam. Meg színeket, hangokat, élményeket, nevetést, apró szerelmeket. Vagy csak egy kis Balatont... Csak blokkolva van a fejem...fel kell töltődnöm. Tudom.


2013. június 23., vasárnap

26. - utólag

Legyen ez a vasárnap a családé, mivel vasárnap egy jópofa juniálist néztünk anyuékkal a tvben és eszembe jutott minden balassagyarmati juniális. Most épp ez, amikor Rékus énekelte az alábbi számot, szuperenomenál módon. Pedig ez a szám minden buli végén hangzik el, de az utóbbi időben eléggé himnusz szerű lehetne, ha az egykori aranyháromszögre gondolok...

2013. június 22., szombat

25. - utólag

Vivi elballagott az általános iskolából, abból, ahová én is jártam, ahová Rékus is járt és szeptemberben megkezdi az évet ott, ahova én is jártam, ahová Rékus is járt. A legjobb beszédmondónak és a legszebb 8. osztályos lánynak küldeném ezt a számot, aki esőben és mikrofon nélkül is zseniálisan helyt áll. Mert nagyon szeretünk és nekünk Te vagy a legjobb, mindig!!!!!!!!!!

2013. június 21., péntek

24. - utólag

Csütörtökről péntekre virradóra átsétáltam Budáról Pestre. Ilyen távon ezt 2004-ben tettem utoljára, majdnem 10 év kellett hogy újra. Volt egy bringás kísérőm és beszélgető partnerem. Bini, innen is nagyon köszönöm! Viszont erről egy új kihívás ötlete jutott az eszembe. A séta és beszélgetés, mert ez a hajnali sétás beszélgetés szuper dolog, ezt mindig nagyon nagyon nagyon nagyon szerettem, majdnem annyira, mint a barátaim váratlan éjjeli telefonját, amiből kinőttem már...a jelek szerint, mert ezek elkoptak. Holnap hajnalig...

2013. június 19., szerda

23.

100. fok van. Ma elindulok egy képzésre, ahol egy nyári felkészítő táborban fogunk gyerkőcöket oktatni. A BALATONNÁL. Ez lesz a nyaralás nekem. De a Balcsihoz minden körülmények között szívesen megyek, Tihanyba már nem annyira.

22.

Fullasztó meleg van. Imádom, ezért könyörögtem. Kérj és megadatik!Szeretem a nyarat, persze sokkal jobb lenne, ha nem az irodában kellene üldögélnem, hanem a vízparton, mondjuk Füreden csücsülnék a Tagore-n, amit imádok és szeretek, vagy Palman csücsülnék a tenger mellett és Hédikével enném a tapasokat. Annyira szeretnék megint kimenni Mallorcára, megnyugodni, feltöltődni, nevetni, heverni, inni, sétálni. De mára más jutott, egy zenekar, amit nem is olyan régen szerettem meg, nem is tudom hogyan. Egyszer csak belecsöppentem egy koncertjükbe és azóta élmény eljárni ezekre a koncertekre... Mielőtt tudtam volna, hogy Ők azok, akik, még azelőtt együtt iszogattam velük a Nagymező utcában. Jófejek. Még meglátom, hogy a tikkasztó hőségben kimászom-e a Parkba koncertjükre, vagy inkább elvegetálgatok a  lakáskában.

2013. június 18., kedd

21.

Annyira nem voltam rajongója a blues zenének. De a klasszikusokat mindig szerettem. Deák Bill Gyulától énekeltem is sok dalt.
Mióta tudom, hogy a kedvenc vízilabdázóm egyik kedvenc zenekara is... azóta még jobban szeretem. Szóval mára ezt a számot választottam.


2013. június 17., hétfő

20.


Nagyon sokáig vártam a mai bejegyzéssel. De a mai államvizsgával is nagyon sokat vártam. Sosem gondoltam volna, hogy TÖRTÉNELEMBŐL ... igen, történelemből nyomok egy 5,5,4,4 kombós államvizsgát.... mindig mondtam, hogy ennyit tudok az évszámokról, az azóta sem változott. Megígérem, hogy nem tanítok törit senkinek! :) 

2013. június 16., vasárnap

19.

Vasárnap. Alig van kedvem mostanában kávét inni, de veszett nagy tanulásban vagyok - önmagamhoz képest is ... - és ma már ittam egyet, de eszembe jutott erről, hogy még biztosan fogok ma inni. Aztán egy 2008-as gólyatábor jutott eszembe, ahol álgólya voltam, amikor Gomsi ezt a számot játszotta százszor, ezerszer... Én meg könyörögtem, ha nem tette be... Szeretem na. Hátha erőt ad... ez is, vagy csak kikapcsol vagy csak átvészel ... 

2013. június 15., szombat

18.

Zene tanuláshoz, megnyugváshoz, szerelemhez, jó kedvhez, rossz kedvhez, nosztalgiázáshoz...
De a legjobb zene autóvezetéshez is!

2013. június 14., péntek

17.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy olyan, mint a KERESZTAPA a fiúknak, vagy a STAR WARS...vagy valami hasonló. Tesómmal szinte minden élethelyzetre tudunk idézni belőle. Szeretjük. Nagyon. Magyarul, angolul, mindegy...

2013. június 13., csütörtök

16.

Na, akkor ma mindenki hallgassa a Rise Fm-en a Massive Night Show-t, mert itt beszéltem volna benne, de sajna nem fogok. Ettől függetlenül TAPADJATOK a hangfalakra! Kemény zenék, kemény arcoknak! ÉÉÉÉÉSSSS akkor ezzel a számmal szeretném megköszönni az esküvői éneklést is és a hangalámondás feltételezett lehetőségét is, remélem lesz ilyen még...Izgi volt!  ;)

2013. június 12., szerda

15.

Ma már komoly családapa, vagy csalárd férj, huncut szerető vagy ...  De az biztos, hogy két éve ilyenkor álltunk a  koncerten és én nagyon hálás voltam, hogy egy év szenvedés után visszaloptad a bizsergést a szívembe és a pillangókat a gyomromba. Aztán elénekeltem ezt Neked, de Te nem is tudtad, most már nem megyünk, nem mehetünk koncertre. Nem miattad, nem miattam, azért, mert Cipő már soha nem énekli ezt el nekünk élőben. 

2013. június 11., kedd

14.

Szombaton fent voltunk a hegyen. Nótáztunk. Nagyon jól esett. Olyan kevés ember van, akivel lehet nótázni. Anyuval minden Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Ipolytarnóc-Kalonda-Losonc útvonalat áténekeltünk. Onnan tudtuk, hogy elég volt, hogy apa bekapcsolta a rádiót. Nagyon szeretek énekelni.
Májer-Zsófi esküvő hajnala is nótázásba fulladt. Még még még még ilyen alkalmakat!!!! :)

2013. június 10., hétfő

13.

2009-ben szinte minden reggel erre a számra keltem és nagyon szeretem még ma is. Olyan pozitív a dallama és a szövege is olyan szép. 2009-ben szerelmes is voltam és a mindennapjaimhoz is illett a zene.
Énekelni is szerettem volna, de ezt eddig még nem tettem meg.

2013. június 9., vasárnap

12.

Van egy szokás az ELTE BTK gólyatáborában, hogy minden bulit a Bájolóval fejeznek be. Annyira szép és megható, ahogy nagyon sok bulizó fiatal hajnalban az utolsó táncát összekarolva táncolja és énekli. Libabőrös érzés.

Nagyon szeretem, bár a sövényt átugró rózsafa még mindig kérdéses számomra...

2013. június 8., szombat

11.

Volt egy időszak, amikor minden hétvégén és hétköznapokon is - Ó boldog diákévek! - jártunk karaoke-zni. Megszokott helyek, megszokott zsúr-társaság. Rengeteg fénykép, bejáratott dalok és néhány elég durva eltévelyedés, amikor sem a hangokat, sem a szöveget nem sikerült eltalálni. De volt olyan is, hogy megérkeztünk egy helyre és a műsorvezető srác már régi ismerősként üdvözölt, hogy helló, akkor nyomassuk azt a számot, amit mindig... és már oda se kellett menni. Szóval vannak ilyen jól bejáratott zenék. Aztán ezt a számot elénekeltem zongorával is. - Hála és köszönet Szekeres László művész úrnak! :) 
Zene, ami az életem része...

Múlt