Mit szólnál, ha írnék egy verset Neked?

Állandóan te jársz a fejemben
és én gondoltban már levettem rólad a cipődet és mást is,
a gátlásaidat, hogy azt érzed nem vagy jó egy nőnek sem,
mert nekem jó vagy, nekem pont jó vagy és én jó lennék Neked,
érted keményre vasalnám az inggallérokat és
esküszöm nem hagynám szét a ruháimat,
használnám a poháralátétet
és soha nem maradna a hűtőben romlott étel,
mert biztosan lehet változni,
mert tudod minden együtt töltött percet élvezek,
csendben ülök melletted az autóban
a nap felé tartom a fejem, hogy a sugarak nyomot hagyjanak a bőrömön,
hogy mindig láthassam a ráncokat a szemed mellett, mert az azt jelenti, hogy folyton mosolyogsz, - ezt a jelenséget el kellene neveznem valaminek, például rólad, -
mert június óta hallgatom, hogy milyen nehezen felejtesz el valaki mást
és én meghalok ezektől a mosoly ráncoktól, és harcolok, viaskodok magammal,
hogy ne szeressek menthetetlenül Beléd, mert már ...

Most egész nap te jársz a fejemben,
és én gondolatban már levettem rólad a zakót és a pulóvert is,
meg az el nem mesélt történeteid álarcát,
mert kíváncsivá tettél és szomjazom, a szavaid, tudni szeretném,
hogy ki vagy Te, de csak pontosan annyira, hogy egy-egy apró dologgal
életem végéig meg tudj lepni és nem, nem azért, mert korán meghalok,
hanem mert a kezdet fogva szeretnék megöregedni.
Tudni szeretném mit gondolsz még rólam azon kívül,
hogy a nyarad ajándéka vagyok.
Alig várom, hogy felemeld a telefont és elhívj moziba,
ami aztán nem az lesz, amit eredetileg elterveztünk,
szeretnék Veled némán állni egy kiállításon aztán elszaladni onnan,
hogy ez mégsem a mi világunk, vagy elautókázni a holdig,
vagy csak megnézni, hogy nyitva van-e télen a hatlépcsős,
felmennék Veled a Gellért hegyre, mert még sosem jártam ott,
vagy üljünk már fel végre a szabadsághídra, hogy taníts meg olvasni
úgy istenigazából és síelni is, gyűlölöm, de neked hagynám, hogy megtaníts.
Taníts meg arra a nyugalomra, amit akkor is érzek melletted,
ha igazából nyugtalan vagy.

Még mindig te jársz a fejemben,
és én gondolatban már levettem rólad a nadrágod is,
mert megtaníthatnál szerelmeskedni is újra és újra,
hogy minden alkalommal mutassunk valami régit és valami újat is egymásnak,
hogy megszokhassam a reggeli szuszogásod, hogy érezzem a kezdet a hátamon,
amikor elalszom, mert szeretném, ha még sokszor kiröhögnél és szeretném, ha
eljönnél hozzánk és megnéznéd, hogy anyám mit főz ebédre és
eskü még a frankfurti autókiállítást is megnézem veled.

Csak valahogy meg kell várnom, hogy Te is észrevedd, én kellek neked...