nem hiszem el

Vannak nyílt sebek, amelyek iszonyúan nehezen forrnak össze.
Sebek, amik erős utókezelést igényelnek.
Forradások, amiket nem is szeretnénk figyelembe venni.

Gyűlölöm!

A hideg ráz ki tőle!

Utálok egy nevet!

A kicsinyítőképzős becézési formámat!

Senki ne hívjon mesiKÉNEK!

MOHIKAN kedvéért és a kutyikért....

Több oldalon is feltűnt egy hirdetés, amiben 2009. februári születésű yorkshire terriereket kínál eladásra a hirdető. Sajnos, mint saját kárunkon megtapasztaltuk, a hirdetés átverés, az eladásra kínált kutyák nem yorkshire terrierek. Az alábbiakban idézett hirdetés a startapro.hu oldalon jelent meg, de ugyanezen szöveggel, illetve kis változtatásokkal megjelent az expressz.hu és a kiskutya.hu oldalakon is. Mindhárom oldalon jeleztem a csalás tényét, sajnos egyik szolgáltató sem foglalkozott a dologgal, a hirdetései továbbra is fenn vannak. Kérlek, segíts az üzenet továbbadásával, hogy lecsökkenthessük annak az esélyét, hogy másokat is átvágjon a hirdető.

Nálunk szerencséje volt a megvásárolt kutyakölyöknek, imádjuk. De nem biztos, hogy mindenki így reagálna, mint mi, mint ahogy arra sincsen semmi garancia, hogy mi meg tudjuk majd tartani a kifejlett kutyát, mivel direkt azért szerettünk volna yorkshire terriert venni, mert “lakásba való”.

Segítségedet előre is köszönöm!

Uff

Yorki garantáltan fajtiszta
10-hetes kiskutyák eladók
Töndéri mini kiskutyák
1fiu-2lány kutyus keresi
szeretö gazdik
jelentkezését a kiskutyák
rendszeresen féreghajtva
vannak ápolt gondozott
lakásban nevelkedett
kiskutyák, félig
szobatisztaságra szoktatva
azonal elvihetök szeretö
családba.30000ft-ért
2kislány 1kisfiu keresi
gazdiját ballagásra kitünö
ajándék szerzödésel csak
családi kedvencnek……érd:
06204065332

A hirdetésekben rendre a 06204065332 mobilszám szerepel, a fotók is ugyanazok.

Hirdetés

Gasztrogyalázat

Hétköznapok estéi... dögrováson vagyok... meggyógyulnék, a fuldoklástól nem alszom, reggel fel kell kelni. Nincs kedvem a szombatokhoz. Szemernyit sem. Elmúlt a varázs, de fáj. Különbenistégedkihívígy beteg. Haza is ment. Nincs fűtés. Csak a víz csobog... Nagy nehezen beállítom a televíziót, ff, pedig nem is. Recseg, zúg, ropog. - Kettő. Hal a tortán. A héten Albert Györgyi, Rába Tímea, Hajdú Péter, Dr. Torgyán József és a Fásy Ádám van terítéken. ...

FELHÁBORÍTÓ. Annyira, hogy szemmágnes. Bevallom töredelmesen, hogy néztem a műsort, amikor még délután ment, mert nem volt más dolgom... álszakdolgoztam álmunkakerestem így élettévéztem... Érdekes volt maga a sztori is, hogy hogyan csórták el az egyik csatorna ötletét és a rendező hogyan vándorolt a másikra... érdekesek voltak a celeblakások.... De az eheti rész... krákogásom miatt minden este belenézek... Eddig sem szerettem AGY-t ... de amit ebben a műsorban engednek neki...amit leadnak, hogy már az este végére beszélni sem tud és nem képes a kamerára fókuszálni, az több, mint vicces... Mivel két csatorna halássza a főzősztárokat, ezért egyre nehezebb olyan celebet találni, aki még nem főzött valamelyik adón.... elég csípősnek találom az "akik a levesbe mentek" hét ex-Barátok köztös szakácsait... izgatottan várom ...

Csak ne kelljen Albert Györgyit és az alkoholhoz fűződő különleges viszonyát figyelnem...Inkább készítsen riportot idegen nyelveken...ahhoz értett...

SZOCIALIZÁLÓDOM

Van abban valami visszataszító és keserűen borzongató, hogy hontalan embereket szemlélhetsz egészen közelről kilenc és fél órán keresztül. Hogy végignézed, ahogy egy kb hét éves gyerek December elején melegítőfelsőben és nyári gatyában cigivel a szájában aprópénzel kockázik a hajléktalanokkal. Minden második szava válogatott káromkodás, ordít és toporzékol, veri azt, aki csalni próbál, hisz ha az Ő érméje van közelebb a falhoz ő nyert... Na de ki állapítja meg, hogy melyik érme kié volt? Hülyének nézik és ő is hülyének néz mindenkit. Kiszáll a mentő, de nem tudnak mit tenni. Senki nem mozdul. Nincs semmi baja, csak részeg. A rendőrség féyképpel ellátott A/4-es lapok alapján azonosít. Megjelenik egy leánycsapat. Hatalmas karika az egyik lány fülében. Vadul rágóznak. Jajj, veszettél szerelmem. Szól oda a fiúnak. Csak várjad a végét, szerelmem. Válaszolja az. Majd a fülbevalós vadul meséli barátnőinek, hogy ennek a fiúnak nincsen lakása. Akkor miből él? A kérdés jogos. Lop, amit lopott eladja, vagy csak szimplán pénzt lop. A rendőrség mindig beviszi a nevelőintézetbe, de onnan meg megszökik. Eltűnnek. Egy darabig csend van. Majd visszatérnek, Folytatódik a végnélküli és fülsértő pénzdobálás. Majd a felnőttek azon szórakoznak, hogy a csöpp még 20-ig sem tud számolni. Azt mondják addig nem kap cigit míg hibátlanul el nem számol húszig.

Ki lehet találni melyik aluljáróban játszódik a jelenet...

Türelem

Persze az ember lánya első felindulásában még mindent megírna, aztán mire leszáll a troliról és megcsapja az őszi szél, addigra kifújja belőle az összes mérget és indulatot... ám nem biztos, hogy jó ez a jövőre nézve... Lényeg az, hogy baromi pipa vagyok azokra, akik elfelejik, hogy honnan jöttek, mert amikor már magsra értek, akkor onnan fentől persze minden hegy és domb apró kövecskének látszik, és akik (történetesen én) a kő mellett üldögélnek-álldigálnak, azoknak nagyon meg lehet ám mondani minden frankót affektálva vagy nem affektálva... az teljesen és tökéletesen mindegy.... Persze majd egyszer, valószínűleg évtizedek múlva mikor ülök a magas, füles fotelemben és enyhén letolom az orromról a pápaszemet, ránézek az épp előttem állóra, aki történetesen audienciára érkezett hozzám. Majd akkor megmondom neki, hogy én akkor és anno hogyan is tettem, mert van már mögöttem pár áttaposott éjjel, pár átkönnyezett párna és néhány nevetésközt ürült borospohár.... akkor majd én is megmondom és útjára engedem a kérdezőt, vagy éppen a 'csak' érkezőt.... de MOST?? Hát most eszembe nem jutna egy létra inogó tetjéről bort inni és vizet prédikálni, mert álljon már meg a fáklyás menet, hisz nem oly nehéz az inogó lajtorját megmászni, ha biztos kezek tartják azt oldalról...

Reggel első dolgom lesz egy jóféle füles fotelt venni, elmenni az optikushoz... vagy csak megmászni egy nyomorult létrát....

TROLI

Ma reggel (kettőkor) még azt gondoltam, hogy milyen jó kis post lesz abból a várakozó göndör lányból, meg a pasiból, akire várt a 74-es troli megállójában. Meglátva őket ugyanis Hofi jutott eszembe: "Minden baltaarcú anyunak megvan az Ő párja" Hát ők is... A folt megtalálta a zsákját. Persze persze, igen, jól sejtitek a sárga irígység beszél belőlem, de inkább apácának megyek, minthogy Mr. Rat vezessen a jobbján. Szóval akkor még azt gondoltam, hogy mégis milyen édes a patkányszerelem és majd én ezt jól megírom, hogy finom röhögések, inkább hortyogások, tántorgás, mert az induló szerelem legszebb jelei a félénk egymáshoz érések. Éppen csak véletlenül keresi a vágyódó a másik bőrének tapintását. Nem volt éppen jobb dolgom, mint az édelgést figyelni, ők meg annyira el voltak foglalva, hogy rám sem hederítettek. Hát tudtukon kívül egészen a Moszkváig kísértek. Már a fejemben is összeállt a sztori... Aztán mentem a dolgomra, el is felejtettem. Este negyed kilencre vergődtem újra egy 74-es megállóba. Csodáltam a NY-palota fényeit és kerültem bárminemű szemkontaktust különféle bűzlő emberekkel... Nincs cigim! Végre begördült a busz. (Azért utazom a trolival, mert szeretek veszélyesen élni, mert valakinek a valakije valamit csinált vele és MERT KEVESEN VANNAK RAJTA... az sem mellékes, hogy a kolesz előtt tesz le....) Szóval szemkontaktus nincsen. Szigorú BKV szabály. Mégis körül nézek... Az államat pedig a földre ejtettem. A koradélutáni történetem hölgy tagja egy másik pasival ölelkezve üldögélt. Perceig azon dondolkodtam nem lehet-e fatális tévedés, de ugyanaz a haj, ugyanaz az orr (annyira jellegzetes volt, hogy nem tudtam elfeledni) dzseki, csizma stimmel, csak Mr. Rat öltött teljesen más alakot....

Összetévedt a szemünk, én tudtam amit tudok, ő meg nem értette miért vigyorgok kajánul... remélem nem gondolta, hogy tetszik... Bár mindegy is. A hölgyeménynek fogalma sincsen, hogy elszúrta a történetemet és helyet kapott egy másik postban...

Ezt meg kellett hogy osszam....

ZSibvásár!!

Na mondjuk azt hittem, hogy ennél picit gyorsabban megy majd a kipakolás...

Az evolúció folyamán én tudom mit tartottam meg...

Ennyi mütyürrel akár a bolhapiacra is kiállhatnék!!!

ÀÀÀÀÀÀÀ!!!

Valaki robbantsa fel a szobámat!!

Illúzió

Hogy hazudnék? Elképzelhető, hogy esetenként nem a teljes valóságot állítom, az életem és általam mesélt történetek színesítése végett. Azt gondolom ezt naponta megteszik mások is, nálam eme jelenség többször előfordulhat. Nem az igazságot akarom megmásítani, ó ez meg sem fordult a fejemben, csak kimondom az első szót és fűződik magától tovább a mondat, ez már mechanizmus. Persze, meg fogok változni! Nem, megint hazudtam. Nem erős picit ez a szó? Mert ugye nevezhetnénk valami enyhébb módon is: füllentés, lódítás, átejtés, becsapás, etetés, ámítás, csalás, színezés… nem jut eszembe több, de a hazugság olyan kemény. Az olyan megbélyegző. Szóval nem, nem fogok megváltozni, most mondhatnám, hogy szeretnék… de a fentieket elnézve… Nem, még nem tűnik szörnyűnek, hisz elhiszitek, benyaljátok, eszitek. Átvágok mindenkit. Anyámnak? Anyámnak SOHA! Talán az oviban kezdődött, amikor Piroska néni elhitte, hogy azért nincs meg a benti cipőm, mert az apuhoz tegnap este ki kellett hívni a szuris doki bácsit, aki mindig nyalókát ad, minden vizsgálat után és adott neki szurit, mert az apu nem érezte jól magát és a reggeli kavarodásban… és aznap én választhattam mesét az elalváshoz és szaladgálhattam zokniban és nem szóltak rám. Tetszett, hogy sajnál és engedékeny és megbocsát. Itt kezdődhetett minden, és arra már nem volt nehéz rájönnöm, hogy a világ tele van „Piroska nénikkel”. Én meg ezt nagyon élvezem. Vágtam azért keményebb fába is a fejszémet, volt akivel nehezebb dolgom volt. Babi nénit a felső tagozat kiváló biológia tanárnőjét már nagyon nehéz volt megetetni azzal, hogy azért nincsen leckém, mert én készültem, csak a lecke ugye, hiszen a testvéremnek súlyos asztmás rohama volt és olyan kicsi még és én nyugtatgattam egész éjjel és olyan megtört volt a kis arcocskája… Babi néni nyolcadikig kételkedett a szavaimban. Elfelejtettem ugyanis, hogy a testvéremet is ő tanítja környezetismeretre. De a „Babi nénik” is meggyőzhetők néhány hitelesnek tűnő bizonyítékkal. Onnantól kezdve én voltam a KIRÁLY. A nők? Ki ne szeretne egy esendő, gyámolításra vágyó férfit, aki még a csillagokat is lehazudja az égről? Mindent a legjobb időben és a lehető legjobb helyen. Valakik odafentről azért nagyon a kezemre játszottak bármely félrebeszédről is legyen szó. Aztán már volt, hogy magam is elhittem, amit állítok. Olyan élő mesék lettek ezek, melyek fonták magukat… Ritkán fordult elő, hogy történeteim megbicsaklottak egy-egy figyelmetlenségből adódó hiba miatt. Fiktív múltam, jövőm, jelenem lett. Csak az egyeztetésekre kell figyelni, ám mivel sokszor én is elhiszem, így benne élek… nincs veszély. Az igazság színesítése… valami finom kis valótlannal… egy picit elcsenünk innen, egy késhegynyit toldunk amazon… Nem mondanám, hogy a szerelemben soha… Hiszen szerelemben és háborúban semmi sem lehetetlen… Hogyne… csodás éjjelek voltak. Belegondoltam-e, hogy mit éreznek? Néha, de nem jellemző, elhessegetem az efféle negatív gondolatokat. Példákat? Beteg a kutyám, hörcsögöm, halam, macskám, fikuszom, fáradt, beteg, érzékeny, allergiás, kimerült, éhes, szomjas, álmos vagyok. Fertőző beteg vagyok, nem mehetek. Vigyáznom kell a szomszéd néni kutyájának a kölykeire, itthon kell maradnom. Nincs pénzem, étvágyam, álmom, vágyaim, kedvem, életem, cipőm, ruhám, lakásom, kulcsom, kocsim, telefonom, pénztárcám, kalapom, kabátom, barátnőm… Könnyebb? Az igazságot? Az olyan unalmas. Mi lenne abban érdekes, ha azt mondanám, nem tudok elmenni, mert máshol kell lennem. Nem tudom megadni, mert elköltöttem, nem szeretlek, mert nem szeretlek, nem megyek, mert haza kell mennem. Igen ott voltam. Igen, megcsaltalak, igen kártyáztam, igen éhes vagyok, nem vagyok éhes, nem szeretem ezt a pulóvert, nem foglak felhívni, nem akartam smst írni… Így semmi vicces, megható, szánalmas, poénos nincsen benne… Ha színezem, akkor elhiszem, hogy érdekes az életem, hogy történik velem valami… Hogy? Elmennék a valóban történő dolgok mellett? Gondolod egy pindurkát is érdekel, mikor olyan múltat – jövőt – jelent mesélek Neked, amit még a negyedik szomszédod is irigyelni fog? Hogy miért tartom akkor mégis szürkének..? Nem, nem tartom szürkének… csak annak mesélem… hogy érdekes legyek a szemedben… látod? Mióta velem fogalakozol? Pedig semmi sem volt igaz abból, amit mondtam…

"mert mi álmok jőnek..."

Egyre többen, egyre többen köröttem elmennek. Fiatalok, idősek, az elmúlt években a halál olyan közel merészkedett

szomszédaim, barátaim, barátaim szülei, volt oktatók, ismerősök, orvosok. Akik még nem, még nem végezték el dolgukat,

még nem láttak esküvőt, unokát, még nem láttak igaz szerelmeket, még nem láttak elég szivárványt még nem láttak

elég csodát, esőcseppeket. Nem sírtak és nem nevettek eleget és ők már tudják a végtelen titkát és mögöttü maradt

milliónyi kérdés, ezernyi könnyes párna, kételyek, bizonytalanság, magány, remény az újrakezdéshez és fény, hogy lássák a

következő napokat... És én tudom, hogy rám is lassan vár, a könny, és remegve veszem az éjjeli telefonokat a messzi távolból,

és rettegek, hogy az eljövendő nap mikor jön el, mert tudom... nem álltatom magam, el kell majd jönnie...

De a sztrapacska, de a túrós lepény, de a csirkék, de a dinnye, de a fagyi, de a "Addig jó Lyányom..." de a retikülök, a rúzsok, a parfümök, de a rántotta a tea, az a tea aminek az ízét sose... és már most sem olyan és már most gyűlölöm magam, hogy nincsen erőm kimenni, hogy nincsen erőm és energiám elmondani ezerszer és hangosabban és hangosabban... annak a nőnek, aki végigélte a legínségesebb időket és még ma is érdeklődő és még ma is kérdez, ha nehezen érti is....

Már most gyűlölöm magam... de maradjon meg a sztrapacska a dunnyha és a csirke, meg a nyúl...

Mamikám... mamikám... legalább addig kérlek míg diplomázom... mamikám Mamikám... Még kérlek még kérlek!!!!

Az elmúlt napokban távozókért pedig... erőt és hitet a maradóknak....

" Napról napra élünk, mint a legyek, nem számítunk csodára,

mert csodák sincsenek manapság. És mire olyan anyagi helyzetbe kerülünk,

hogy többé nincsenek mindennapi gondjaink, már késő,

minden elromlott körülöttünk, a házasság, a levegő, az ország,

a világ, vének vagyunk, kopaszok, aztán impotensek, betegek, halottak."

E/1 kontra T/1

...miért beszélnek a foglalt férfiak E/1-ben? MIÉERT? Azt mondja: elmentem, megnéztem, vásároltam... Mikor nagyon jól tudom, hogy NEM egyedül... hogy igazából elmentek, megnézték, vásároltak... Hogy mindenütt ott van, minden ilyen E/1-ben beszélő férfi mellett az a nő, aki T/1-ben beszél, mert ha a Nőt kérdezem, akkor azt mondja, hogy MI együtt (és ki is hangsúlyozza), ittunk, ettünk, tettünk, vettünk... Vajon ez miért van? Ha nem így lenne, akkor egy-egy finom kis beszélgetés első pár mondatából kiderülne, a pasi felett villog a nagy piros tábla, hogy FOGLALT... De neem, ezek a pasik nem ilyenek. E/1-ben beszélnek, nagyon lazák, kétértelmű dolgokat kérdeznek, célozgatnak, meghívnak ilyen-olyan piákra, kísérgetnek, simulósan táncolnak, talán meg is csókolnak és aztán haza mennek és befekszenek egy olyan ágyba, ahol már édesen szuszog a nő, aki T/1-ben éli mindennapjait. Aztán amikor E/1 kinyögi hogy igazából ő nem CSAK Ő, hanem MI.... akkor a nőnek, akinek kinyögte már az életben nem lesz kedve T/1-ben beszélni senkiről, senkikről...csak és kizárólag arról az E/1-ről fog beszélni és borzadalmas szitkoktat szórni rá egészen addig, amíg nem találkozik egy másik hasonló lénnyel.

- neem- nincsenek rossz élményeim... -

Nem minden szarka farka....

Nem, nem az döbbent meg, hogy, eltűnt a pénz a pénztárcámból. Nem, nem az döbbent meg, hogy hiányozni fog majd, mert azt megoldom. Szerencsére vannak körülöttem segítőkész emberek. Hanem az döbbent meg és keserít el végérvényesen, hogy feltételeznem kell olyan emberekről, akiket minimum hetente látok (tisztelet a kivételnek), hogy tolvajok... "mindeki gyanús nekem, aki él" ...

Ha egy idegen helyen történt volna mindez,akkor talán nem ennyire... De azt hittem - rosszul - hogy a kegy vagy a sors nem háborgat azért, mert általában segítőkész vagyok és önfeláldozó, velem ilyen nem történhet meg. Hálás vagyok, hogy csak a készpénzt... és nem kell most szaladgálnom papírok után meg telefon után, amit még ki sem fizettem ugye, de hogy valaki bemenjen egy irodába, benyúljon a táskámba és kivegye belőle a tárcámat, abból a pénzt, majd visszahelyezze a tárcámat és elsétáljon úgy hogy nem vesszük észre... valószínűleg kitervelt munka lehetett, Mindenesetre kívánom az illetőnek, hogy ez az összeg legyen a legnagyobb öröme az életben és semmi más....Szánalmas.

Ez döbbent meg mélységesen. Az, hogy most már gyakorlatilag bármilyen értékemet magamra kell kötöznöm, vagy lenyelnem, hogy biztosnágban tudhassam, én nem ilyen körülmények között nőttem fel... Nem így szocializálódtam. Vagy eddig elkerültek az efféle balesetek? Ám azt hiszem, most minden eddigi el nem lopott pénzt elloptak ...

el vagyok keseredve a bizalom miatt, hogy meg kellett rendülnie ...

STATISZTIKA

Ma segítettem nem el*ú*rni egy statisztikát. Gyanútlanul sétálok az utcán és leszólít egy fiatal nő. Van-e kedvem üdítőt kóstolni? - Általában a "Ne haragudj, de sietek." mondat hagyja el a számat. Most valahogy megszomjaztam. Persze... Légyszi légyszi..Rendben. Hány éves is vagy? Mindegy is. Csaljunk egy kicsit, jó?! Legyél mondjuk 25, lesz egy kisbabád, jó? Ugye senkid sem dolgozik ilyen-olyan helyen? Sem a rádióban, tévében? Mondom, nem mindegy, ha már öregített rajtam és csinált nekem egy gyereket. Nevetés. Majd ne felejtsem el mondani. OK. Ja! Még egy kérdés. Mivel foglalkozik a családfő? Vagy Te. Én? Gyesen vagyok a gyerekkel. A családfő meg menő informatikus. Természetesen. Bementem. Három borzalmas ízű almaléről kellett elmondanom, hogy kicsit keserű-e az utóíze vagy nagyon. Hogy természetes gyümölcsös-e vagy nem?... Milyen a színe, szaga, sűrűsége... Miközben különböző cégek almaleveiről fogalmaztam a véleményemet azon járt az eszem, hogy otthon lévő gyermekem milyen nemű lehet. Mondjuk mindig fiút szerettem volna elsőre. Mi lehetne a neve. Eszembe jutott, hogy Nyeste ... akkor majdnem kiöntöttem a kóstolandó nedüt. Fru biztos lenne keresztanya, bár akkor ugye már nem élne. Meg lány lenne. Aztán megint kérdeztek. Van-e utóíze? Van. ÍÍ.. elhúzta a száját. Mondjam inkább, hogy kicsi. Mondom jó, akkor kicsi. Már hazudtam nagyot az elején. Neki fogalma sincs, hogy most megint hazudok.Milyennek találom. Az utóízt? Azt? Mondom rossznak. Megint húzza a száját. Aztán az élettársamra gondoltam. Meg, hogy milyen szimplán hazudtam el a statisztikát.Aztán arra gondoltam, hogy itt hazudozunk egymásnak frankón, amíg én megiszom fél liter ilyen-olyan almalevet és Ő meg fizetést kap az én hazugságaimért, aki meg felette van, az meg még több fizetést kap és ha itt hazudunk kicsiben, akkor nem is értem, hogy minek ezt? Ennyi pénzből igazán gyárthatnának ALMÁBÓL almalevet.... Aztán megkérdezték, hogy milyen nemű és hány éves a gyermekem. Hat alatt és lány. Nem is értem, hogy miért mondtam lányt. Megittam mindent. Már a vesém is működésbe lépett. A kérdező megköszönte, megfogta a nehéz táskámat, amíg magamra vettema kabátom. Hálás volt. Sok sikert és boldogságot kívánt. Megköszöntem. A trolin azon gondolkodtam, hogy 25 éves koromig találnom kell egy informatikust, akitől lesz egy lányom, ha felhívnának, akkor ne bukjak le... Bele kell húzzak...

Ez fura.....de így van.....

Amerikában szokásos köszönési forma a HOGY VAGY? angol megfelelője... Gyakorlatilag erre egyetlen helyes válasz létezik: Kösz, jól! Hazánkban is elterjedt ez a köszönési forma, vagy stílus. Azt mondjuk, ha egy régen látott ismerőssel találkozunk, hogy helló, hogy vagy? és határozottan meg vagyunk elégedve, ha azt a választ halljuk, hogy: szia, kösz jól. Ettől mi is nagyon megelégszünk, mert udvariasan érdeklődtünk és a válaszadó is elégedett, mert érdeklődtek utána és válaszolhatott. Ilyen fordulat még a jól nézel ki.... Bár az már szinte senkinek sem jut eszébe, hogy hazudunk egymásnak. Ha a köszönési kérdésünkre valaki őszintén válaszol: - Sziaaaa! (kötelező elnyújtani a sziát jelezvén a régi találkozást) Hoogyy vaaggy?
és a megkérdezett válaszol: - Szia. Hát borzalmasan, mert még mindig nem tudom kifizetni a tartozásaimat, szakítottam a barátnőmmel/barátommal, meghalt a kutyám/cicám, nagyon beteg vagyok....
bla bla bla bla... Szóval akkor jól meglepődnénk. Sőt zavarba is jönnénk...
S amikor mi válaszolunk eme köszönési formára, akkor sem vagyunk őszinték. A jól vagyok köszi válasz a SZERVUSZ megfelelője. Semmi alapja nincs. Meglátásom szerint. ... Nah mindegy... ezen csak elgondolkoztam.
Nincs is értelme...

A bulvársajtó tréfája

"„…Én azt
képzeltem, hogy nem vagyok sebezhető

Gondosan nevelt egy jó család

Egy emberélet oly könnyen megtörhető…

Már álmok
nélkül a padlón ott fekszem én

Csak rám dobnak egy széttépett ruhát

Talán, majd elfelejthetem

Talán,
lesz még egy életem

Talán, még újra kezdhetem

Talán, még egyszer szép leszek

Talán,
majd róla álmodom

S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

És, hogy éjjel mégis sírok,

Azt majd letagadom…”"

Fura hasonlat

Az írás, az olyan, mint a hányinger vagy a sírás... Ha erőszakkal kell, akkor nem esik olyan jól.. Máskor meg szükséged lenne rá, de nem akar jönni... És vannak olyan pillanatok, amikor csak jön és jön és jön és nem akar abbamaradni és akkor éppen borzalmas, de ha megvan az utolsó pont vagy vessző vagy tudomisénmicsoda...
Akkor megkönnyebbülsz, akkor azt mondod, igen, erre szükségem volt! EZ KELLETT...

Hát már hónapok óta hányingerem van (hogy profán legyek és alpári) ... VÉGRE...
Ma sikerült...

"Olyan hülyék az emberek.."

"Olyan hülyék az emberek..." Felvételiztettem ma. Diplomás embereket. Filmelmélet szakra. Elte Levelező...

Aki diplomás az azt hiszi, hogy már semmit nem kell csinálnia? Olyan hülyeségeket mondtak, hogy azt el sem lehet képzeli!!

Ki volt adva a szakirodalom, csak négy könyvbe kellett volna belenézni. SEMMI.. Nehéz volt visszatartani a röhögést egy-egy bájosan bugyuta nagyobb mellű felvételizőnél. A bizottság csak férfiakból állt, mint hallgatói képviselő egyszem lányként csücsültem ott, ügyelve arra, hogy a hallgatók jogai ne sérüljenek.. a bal-liberális bizottságom érdekeire kellett volna figyelnem, mert szegényeknek az idegeik csorbultak, igaz egy-két kérdésre csak pislogtam én is, de jogosan, hiszen nekem nem kellett elolvasnom egyik szakirodalmat sem, de józan paraszti aggyal azt gondolnám, hogy ha valaki felvételizik egy második diplomára, akkor oda megy, ami érdekli vagy ami érdekében áll és utána néz egy-két dolognak..DE NEEEMMM...

Bizottság: - Mondjon három filmműfajt!

Felvételiző: Hát... huhhh.. nehéz lesz... öööö Vígjáték? jujj pedig ezt tudom, de sajnos több nem jut az eszembe...

----

Bizottság: - A tájékoztatóban szereplő irodalom közül mit olvasott?

Felvételiző: - Az az igazság, hogy egyet sem, mert egy hete államvizsgáztam és nem nagyon volt időm mással foglalkozni.

( NO COMMENT!!!!!)

----

Bizottság: - Mondjon egy magyar filmrendezőt!

Felvételiző: - Magyart?

----

ÉN KÉREK ELNÉZÉST!!!!