Általában ez van

Igen.

Általában ez van. Hagyom, hogy belém rúgj. Te is. Más is. Játszatok csak az érzelmeimmel. Nem zavar. Tudod miért nem? Tudjátok miért nem? Mert meg kell edződnöm. Ezt a játékot én most tanulom. Most szeretnék főszereplője lenni a filmemnek., Ha visszaolvasnám, hogy hányszor akartam világmegváltó terveket megírni csak ennek az online felületnek a keretein belül és hányszor fogadkoztam, hogy lefogyok, sportolok, mától, ja jó, nem, holnaptól minden máshogyan lesz...

DE NEM LETT.
SEMMI NEM VÁLTOZOTT.

Nem is fog. Ezekbe a csapdákba minden alkalommal belemászok. A saját csapdáimba. A meghalok érted, de nem mondom el csapdákba, a persze, hogy elmegyek veled találkozni csapdákba, a hogyne innék meg még egy sört, bort, kólát, whisky-t csapdákba, a persze, hogy iszom egy pálinkát csapdába, a leszek a legjobb barátod miközben te azt meséled mennyire szerelmes vagy másba csapdákba. 

Ez nem fog változni. 

De minden bizonnyal én nem akarom, hogy ez megváltozzon. Amikor akarni fogom, hogy ez változzon, akkor majd visszajelzek. Elmesélem, hogy igazából hetek óta azt álmodom, hogy szexelünk, akkor majd elmesélem, hogy a barátaim azt kérdezgetik járunk-e, mert éppen úgy nézünk ki, akkor majd nem iratkozom fel idióta telefonos társkereső alkalmatlanságokra, akkor majd zokszó nélkül utasítom vissza a ropit és a telített szénhidrátot. Akkor majd lefutom a szigetkört és nem írom meg senkinek. Akkor majd ott dolgozom, ahol értékelik a munkámat és kíváncsiak a véleményemre. Akkor majd nem leszek téma sem.

Addig pedig ez van. Ilyen a természetem.

"Egy nap a skorpió át akart kelni a folyón. A folyó viszont széles volt, nagy sodrással, a skorpió pedig nem tudott úszni. Hirtelen meglátta a magában békésen üldögélő békát, és elhatározta, hogy szívességet kér tőle.

A béka belement, hogy átviszi a skorpiót a túlpartra a hátán, de csak azzal a feltétellel, hogy a skorpió nem fogja megszúrni. A skorpió, miután átgondolta a dolgot, elfogadta a feltételt, és a szavát adta, hogy nem fogja megszúrni a békát.

Mielőtt még a folyó felét elérték volna, a skorpió belemélyesztette fullánkját a béka hátába. A béka a hátára fordult a folyó vizén, a skorpió szemébe nézett, és könnyekkel telt szemekkel megkérdezte:

- Miért tetted ezt? A szavadat adtad, és mégis megszúrtál.. így most mindketten megfulladunk. A skorpió így felelt:

- Nem tehetek róla. Ilyen a természetem."

Hiába írok fogadalmakat és hiába akarok nagy szavaknak megfelelni, nem fog változni semmi. Nem tehetek róla, ilyen a természetem. 

Talán egyszer változik, de addig is...

Viszlát és kösz a halakat!