it's too late

TOLATEAPOLOGIZE

Ki nékem pártolandó minta voltál,
S eléd tettem le kincseim…
Válaszként egy vállrántással
felnagyítottad vétkeim.

Hiába szenvedtem vért izzadva,
Hogy egyenlő és jó legyek,
Szerinted csak mihaszna, kókler,
Semmirekellő, rossz gyerek.

Próbáltam jobban is, szebben is,
Pontosabban követni tanácsod.
Parancsra sírtam és nevettem
Úgy tettem, ahogy kívánod…

Megszakadtam a megfelelésben,
Bennem nem lelted örömed mégsem.
Vittem nőket is, hátha jobbak lesznek nálam,
De elvéreztek ellened a bajvívásban.

Tenyerembe ejtve fejem, a könnyeimmel küszködöm
Nem virradt még olyan reggel, melyen nem gondoltam, hogy megszököm.
Már nem tudom, mit is tehetnék, hogy legyek, társ, barát.
Hisz véred sehogyan sem lehetek, erre nem lesz megoldás.

Olykor-olykor, kizárólag ünnepen
Csak azzal nyugtatom magam,
Hogy nem vagyok a neveden.

S, most? Most meg!

Ahelyett, hogy fellélegeznék
Csak fuldokolva zokogok.
Elégedetlenségeddel hagytál itt,
Honnan tudom meg, hogy jó vagyok?

Nem hagytál rám, csak üres kérdéseket
Hideg pillantásodat, egy megsebzett anyát,
Tőled be nem teljesült szerelemeket,
Egy örökké kereshető apát.

Most lenne erőm ordítani,
Szembeszállni teveled,
Hogy minden elved hazugság volt,
És én voltam a jó gyerek!
Hogy amit tettem gyümölcsöt hozott,
És lehet engem is szeretni!
Egyetlen hibás te voltál és
Végre majd csak magamnak kell megfelelni!