Menthetetlenül a szárazjégben, az első sorban. Beleszerettem Quaxoba. Úgy ültem az első sor harmadik székén, mint ki első színházi élményében részesül. Menthetetlenül mosolyognom kellett. A kérdést ma is feltettem magamnak, mint akkor... Miről szól ez az egész?
De most megtudtam. Arról, ahogy Tus lemosolygott a színpadról fél szemével, ahogy A fehér selymes macska csak nekünk mosolygott, hogy Dunai megismert a művészbejárónál, hogy hangosan felhördültem, mikor Mr. Mefisztulész hangját hallottam és hogy belélegeztem a A.L.W. összehasonlíthatalan musical-csodát. Néha nem értettük a szöveget, de némán könnyeztem, amikor a színházi macska énekelt.
Nekem nagyobb élmény volt.. most már tudom miről szól...
És csak a macska tudja még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése