Gyalog járok munkába, mert így a legrövidebb és vesszen a békávé... Sütött a nap, csudaszép volt. Dúdolom, dúdolom a dalunkat és boldog vagyok a szimpla menéstől...
Aztán szembe jön egy idegen és úgy néz, olyan szemekkel, hogy szeretnék elővenni a kabátom zsebéből egy szívlapátot és olyan erővel és intenzitással arconcsapni, hogy a kifejezés rásüljön a képére, ÖRÖKRE... aztán eltenném a szívlapátot a kabátom zsebébe és tovább sétálnék rózsaszín napszemüvegemben dalunkat dudorászva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése