Úgy...

Úgy mesélném, hogy képzeld, ma találkoztam Berecz Andrással a villamoson, és mosolygott rám... mert tudta, hogy tudom, hogy kicsoda... mesélném, hogy hétfőn mindenki jól szurkolt nekem, mert én lettem a KIVÁLASZTOTT. Elmesélném, hogy mennyire megmutatnám a hangfelvételt, mert nagyon vicces. Elmesélném, hogy szaloncukor voltam...elmesélném, hogy kék virág, piros tüske, és elmesélném, hogy nem is hiszem el...Elmesélném, hogy... vót egyszer, egy kicsiny mókus, akit egy sűrű sötét erdőbe magára hagytak, s aki belé kapaszkodott minden ágba, minden bokorba, s minden odúba bénézett, hogy van-é ott néki való hely, avagy egy darabka mogyoró akad-é, meg es kínálták őt ottan a csontos étekkel, de olybá nem esett jó' néki, hogy hónapokig sajogott tülle mindene, pedig ahelyt igen jó ízvel falta. Szegíny mókus csak próbált megszabadulni a férges étek izétül, de bármikor rája nézett egy-egy mogyoróra csak eszibe jutott az előzőnek ize. S meg es fogadta magában, hogy mogyorót akkor eszik majdan, ha meglássa a háta közepit. Nem es szívest ment oda, ahol mogyorófa volt, de míg annak közelibe se. A mókus olyan egyedül járta a sötét, sűrű erdőt, mint a legcseppebb ujjam a kezemen. Hanem egyszer talált egy csodálatosat, gondolta es magába' hogy ő eztet meg nem eszi, csak úgy magával viszi... vitte es, vittes es, s mikor mán erőst régen hurcibálta magában, es nagyon meg es éhezett, behúzódott egy fa odvába, hogy majd csak megbeszéli azt magával, hogy itt má nincsen mit tenni, ehelyt meg kell enni, mert erőst jön a tél, s má' holdtölte óta nem evett. Az odúba meg valaki má rágcsált. Akkor vette észre, hogy nincsen egyedül, hogy valaki má kinézte magának azt fát. Egy másik mókus falatozott. Bédobta hát a mogyorót a többi közé, s csak megkérdzte, hogy szabad-é néki es enni? A barna bundájú mókus csak annyit mondott, hogy nem kérdezni kell, hanem megragadni a mancsokkal, jól megforgatni és kirágni a javát. Hát odakucorodott, óvatosan, finoman a mancsai közé emlete a legdíszesebbet a kupacból, s addig, addig forgatta, mígnem jól lakott a mogyorótól... azóta es az odvas fa gyomrában rágnak, ha ki nem vágták a fát... meg elmesélném azt is, hogy mese, mese, meskete...úgy mesélném... de nincs itt a postagalambom...