Volt egy időszak, amikor minden hétvégén és hétköznapokon is - Ó boldog diákévek! - jártunk karaoke-zni. Megszokott helyek, megszokott zsúr-társaság. Rengeteg fénykép, bejáratott dalok és néhány elég durva eltévelyedés, amikor sem a hangokat, sem a szöveget nem sikerült eltalálni. De volt olyan is, hogy megérkeztünk egy helyre és a műsorvezető srác már régi ismerősként üdvözölt, hogy helló, akkor nyomassuk azt a számot, amit mindig... és már oda se kellett menni. Szóval vannak ilyen jól bejáratott zenék. Aztán ezt a számot elénekeltem zongorával is. - Hála és köszönet Szekeres László művész úrnak! :)
Zene, ami az életem része...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése