"Csak boldog akarok lenni ez ellen nem tehet senki csak egyszer végre fájjon a szívem azt kivánom"

Ott nyomulok a mázsás rakománnyal a nyakamban, mert az a biztos, hogyha nálam van. Az a biztos, ha fogom. Lötyögök a zenére. Töménymagyarunderground zene potom ezerhétér. Még jobban fáradt vagyok. Zenegenek a fülemben a szavak: el kell csak azt határozni, hogy jól érezzük magunkat. Sör. Sör. Sör. Megy ez. Mázsa a nyakamban - minden értelemben. Előre nyomulás. Csak előre lehet nyomulni, hátra mi a fenének, ugye? Mindentmegteszekhogyénlegyekazelső ott állok, nem is ismerem a számok 99% át, hogy stílusos legyek, de ez hazugság, bevallom. BEVÁLLALOM! Aztán elsodor... csak határozd el, mosolygok, attól jobb lesz, vagy nem. Valaki szerelmes körülöttem, valaki csak vidám, valaki részeg, valaki őrült, valaki tombol, valaki ugrál, valaki rágurul a lábamra, valaki lökdös, valaki ... valakik, akik nem én vagyok. Mosolygok. Látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok, látok, nem látok. Baazzzeeggg minek minden koncertre az a nyomorék stroboszkóp??? Ettől olyan túlvilági és kurvára kommersz lesz minden nyomorék koncert, úgyis mindeki becsukja a szemét, akkor meg minek villog?? A karikás szemű vörös fényben énekel olyan kimondatlan, meg elviccelt igazságokat, hogy a szívem fájdul belé...és inkább menten sírnék, ha minden szót értenék... mosolygok, elsodor... elsodornak a mellettem álló egyéniségek. Három nő... három autonóm VILÁG...mások nem is sejtik milyen értékesek... itt szállnak, zuhannak a tömeggel. Én is. Emelkedem... próbálok. Ugrálni. Megy ez. Aztán csak-csak megállok. Akkor meg lökdösnek. Nem jó ez... egy ilyen tömegben ugrálni kell, ha nem akarod, hogy a lábadra lépjenek... Aztán vége. Egy visszataps és vége... de mindenkinek jár egyetlen visszataps. Jár, hogy megmutassa... jár, hogy elénekelje, amit még nem énekelt el... akár a hattyú dalát is... jár egy... járna... de nem az jut, amit szeretnék. Én nem bántam, hogy nem nézett rám a szomorú szemével.. nem bántam, hogy szívében nem robbant bomba.... nem bántam.... hogy ÚJSÁG, CIGI, TELEFON... Ringatózás a jótékony, takaró tömeggel és mosoly. Látok, nem látok. Séta a körúton. Jobb az oltárnál nemet mondani, mint igent, ha már választani kell az előtte vagy utána kategóriából és ne a gyökerét, a gyümölcsét... bölcsességek járdája... Aztán a nem is tudom miért mosolygás a hetesen és a szemben álló srác csíkos nadrágján röhögve csak annyit dúdolni magamnak a fülemből vissza, hogy én tisztelem a túlerőt és az örök Stefánián megmelegszik a szívem mert könnyű kókuszillat libben át a durva életen és felvisz a lift és bebújok az álom pizsamájába és már a gödörben tudtam, hogy hazaérvén az első dolgom lesz egy kattintás, egy mozdulat... de ma is fáraszt a tudat, hogy őszintébb talán sose volt... talán sose lesz... nekem akkor is és most is édes ez az est... afterparty nélkül maradt hajnal... megcsaltam mindenkit ma éjjel saját magammal...

"Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld, a mindennapok hangja egy hallhatatlan frekvencián, egy ember ugrik a hídról, de nincs harag, utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen, ahogyan gazdát cserél a lépem, a pilóta fejében golyó, és dollárban úszik a folyó, mert az összeg, amit ér a lépem az egyetlen túlélő a gépen, úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránkszakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk,
akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van, nincs harag"