Három - KETTŐ

Jesszusom, jesszusom, jesszusom. Már csak 40 percem van és még egy picit aludni is akartam… affene, affene, affene… Ebből megint rohanás lesz. Valamit enni is kellene, ha nem akarok borzasztóan becsípni. Na jó, ezt a sorozatot még megnézem. Csak egy kicsit elnyúlok.  … Hey, I just met you, And this is crazy, But here's my number, So call me, maybe! It's hard to look right At you baby, But here's my number, So call me, maybe! – Igeeeeeen? Tessék? – Maja, hol vagy? 10 perce várok Rád a Blahán. – Micsoda? – Mondom, 10 perce várok Rád a Blahán! – Mennyi az idő? Bocsi, bocsi! Elaludtam, indulj el nélkülem, sorry! Gyors leszek és megyek utánad! – Jó, azért szólhattál volna… - Mondom, hogy aludtam, alvás közben nem tudok szólni, de leteszem, mert rohanok zuhanyozni. – Remélem hajat nem mosol… - Zsóka, ne szédíts már, menj, a fél bagázst ismered, el leszel. Én meg rohanok! – Na jól van, de jössz nekem egy körrel! - Ok, puszi …
Affene, hogy nekem is most kell elkésnem. Na jó. Kis fekete sosem tévedés, piros öv, piros öv hol vagy máár…megvagy! Remélem van itthon egy ép harisnyám, hova tettem a szempillaspirálom… zuhaaaaanny….Kék volt az alkony, ültem a parton, mikor egy úr jött, fess volt bevallom. Szótlanul, szendén, odaült mellém. Ez történt Lellén. Ez a világ leggyorsabb zuhanya volt. Na nyomás öltözni. Cipő, zakó, fülbevaló. Smink. A francba, mindig elkenem. Na jó, rohanás. Ajtó, alsó zár. Basszus, parfüm. Nyitás. Cipőben a szobába. Utánam a parfümöm. Rohanás.

…

Bezuhant az ajtón, egy biztonsági őr karjaiba, kiváló belépő. A figyelem középpontja lett. Csábos mosoly. A szemével Zsókát keresi, aki már nem szorul kísérőre, egy kanapén sustorog valami sráccal, azért odabiccent, majd pörög tovább. Mindenkit üdvözölni kell. A pultosok névről ismerték. A törzshely, az törzshely. Csevegett, repkedett, fecsegett, ahogy szokott, laza beszélgetések, hangos dúdolás. Hosszas egymást bámulást követően Albert lépett oda hozzá. – Mit iszol? – Te mit iszol? – Azt, amit te! – Pálinkát? – Ú, nee! Tudod, hogy attól mindig olyan dolgokat csinálok, amit másnap nagyon megbánok! – Akkor azért is! – Kössz! Igazi barát vagy, lehet Rád számítani. – Tudod jól, hogy lehet. – Tudom. – Akkor két szilva? – Legyen inkább barack és kérek vizet is. … Ez a beszélgetés többször megismétlődött. Csak valahogy felgyorsultak az események. Filmbe illő egymáshoz érések, ártatlan bókokat követő összesimulások, véletlen ölelések. Laza és fesztelen táncolás, még több bók, amit egy-egy indokolatlannak tűnő puszi kísért. – Albert, ez így nem lesz kicsit sok? – Nem, kevés is! A barackot cseresznye követte, a cseresznyét a maradék szilva. Maja fürdött a bókokban, vágyott az ölelésre és szinte észre sem vette, egyszer csak csókolóztak. Nem zavarta őket a körülöttük lökdösődő tömeg, a barátok részeges pillantásai. Aztán tudomást sem véve senkiről, teljesen természetesen, karöltve elindultak Maja lakása felé. Az utcán, mint két őrült kamasz ugráltak, futottak, minden oszlopnál megálltak csókolózni, ugyanis a menet közbeni technika nem bizonyult sikeresnek. A kapualjban a búcsúzásnak tűnő összefonódás már korhatárosnak bizonyult. Maja térde remegett, Albert ott helyben felfalta volna. – Gyere fel! – Biztos? – Biztos! Kódot beütni, beszálltak a liftbe, ahol csak nézték egymás arcát. Némán beszéltek, az ujjaikkal a klaviatúrát keresték, mennyivel könnyebb lenne most is írásban, igazi mentőöv, hogy a szájjal nem csak beszélni lehet. Ötödik emelet. Az ajtóhoz érve már egyikükön sem volt kabát, a 13-as lakás ajtajában zörgött a kulcs, csapódott az ajtó. A fények játéka elárulta az éjszaka alakulását. ... A ház lakásaiban vasárnap ellenére már nagyon korán ébredeztek a lakók, frissen főtt kávé és bundás kenyér illata keveredett a tél összetéveszthetetlen füst szagával. Senkinek nem lenne kedve a hidegben kimenni az utcára. A 13-as lakás ajtaját egy fekete kabátos férfi zárta, nagyon halkan, remélve, hogy észre sem veszik, hogy ott járt. A lift előtt megállt és felvette a sálját, inkább a lépcsőt választotta. A gondnok a lépcsőházat söprögette. Albert illedelmesen, hangosan ráköszönt. – Jó reggelt! – Magának is fiatalember, Magának is! 

HÁROM

EGY