de ez a hétvége szebb volt az átlagos őszi hétköznapoknál...
Vasárnapi ruhába öltözött és folyamatosan zene szólt a fülében.
Valami ismerős, operett muzsika lehetett.
Vajas croissant vásárolt és tejeskávét a kedvenc pékségében.
A csendes Pesti utcákon gurult a napfény és simogatta az arcát a szél.
Bizonyára mindenki más fázott és bosszankodott a kellemetlen szél miatt,
de optimizmusát lehetetlen lett volna letörni.
Leült a padra a végállomáson és szemlélődve figyelte az embereket,
mibe öltöztek, hová tartanak, kivel beszélnek.
Az idő szokatlanul lassan telt.
A francia péksütemény íze és a kávé édesítette a déli várakozást.
Ismeretlen találkozásra igyekezett.
Megérkezett a villamos.
Még néhány másodperc és már indul is.
A szokásos útvonal érdekesebbnek és varázslatosabbnak bizonyult.
Az úton új nézőpontot kapott.
Csak mosolyogni tudott minden utastársára.
Két röpke megállót ment. Szinte szökkent a járműről.
A jármű csengetve tovább haladt.
A múzeum mellett konfettiként megmagyarázhatatlanul
hulltak a festői falevelek.
Pár perce már meg is érkezett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése