Én is én is én is

A ma estében az volt a jó, hogy most már én is (VÉGRE) beírhatom ide, mint frikille (mindig), hogy voltam Colorstar koncerten. Ezt már nagyon le szerettem volna egyszer ide írni, mert irigykedtem, hogy ő mindig írja, én meg azt sem tudtam, hogy mi az.... Nah, most leírtam. Hogy találkoztunk, az természetesen meg sem lepett, hiszen tudtam, hogy ott lesz. Kár, hogy az egyszeműek olyan gyorsan leléptek, de igazán nem hagytak ki semmit, mert ezer éves számokat adtak és nem maradt ott senki. Két fém százasért koncertek...finoman felszólítanak, hogy állj a sorba és mutasd a pénzed... Tanár Úr kérem, én készültem! Pontosan átvezetnek a tömegen. Ki gondolta volna, hogy az üzenetet már az első pultnál át tudom adni? Én biztosan nem. Még azt is megkérdezte, hogy hogy vagyok.... Pedig le merem fogadni, hogy sejtelme sem volt, hogy honnan lehetek ismerős... Mindegy. Üzenet átadva. Áztán TÁNC... lett volna, ha lehetne pohárral a kézben, de nem lehet. Vagy nem akarok. Nem akarok. De jó a zene. Telefon. Inkább sms. Itt vagyok. Én meg a színpadnál. Tudtam... mindegy. Picit didergünk... Aztán metaxa....Csak megtaláltuk egymást. Röhögés, minimál tánc... haza.... ÉS valamilyen Stern... Hovard! AZ AZ!! De mi a címe? Lesz Kaukázus is szombaton este... Affene. Én meg dühöngeni fogok... Pedig "Hányszor segítettél már, és hányszor hagytál cserbe'...."
Intim részek... De hogy került egyátalán szóba???

Most jutott eszembe: (20008.05.20.19:40) Manó, a japán túrista Neked integetett....