Boldog Születésnapot Földessy ° Margit!

Az első találkozásom alkalmával  Margit letegezett és mondta, hogy én is tegezzem, mert a színházban így szokás. Dohányzott, összetéveszthetetlen Margit hangja volt és végtelenül közvetlen és természetes volt. Érdekelte én ki vagyok és mit csinálok éppen. Aztán négy éven keresztül minden péntekem és szombatom a varázslatos lett. Mintha tegnap lett volna az első találkozás,
pedig ennek már több mint 10 éve. Beleolvadt a személyiségembe. A mai munkáimhoz is nagyon sokat hozzátett minden, amit ott tanultam, tapasztaltam, észleltem. Beszédgyakorlatok, tánc órák, ének órák, amit mindenkivel imádtam, jelenetek, témák, a keménycukor, a szendvicsek, a limonádék és a gyerekek, akikkel játszottam. A gyerekek akik, azóta egyetemre járnak, és alig akarom elhinni, hogy Ők azok, akik néha rám köszönnek itt-ott.

Soha nem felejtem el azokat a szülőket, akik csokrokkal, bonbonokkal jöttek hálálkodni Margitnak, csak azért, mert a gyerekük az órán már mer felelni, vagy barátkozik, vannak barátai és megnyílt.

Ezerszer láttam a darabokat: a Popfesztivált, a Van aki forrón szeretit, a Hairt, a Macskajátékot és szerencsémre egy-két mondat erejéig nem létező színészi ambícióim ellenére is felmehettem a színpadra Berek Kati néni mellé a Lovakat lelövik ugye? című darabban, vagy szöveg összemondtam a próbák alatt kedvenc darabomban a Dühöngő ifjúságban.  

Margit barátságát köszönhetem még ennek a 10 évvel ezelőtti őszi találkozásnak, a beszélgetéseinket, a tanácsait, az életbölcsességeit és a közös gondolkodást.

Margit ma éppen 70 éves, de valójában 18, 52 év tapasztalattal. Év elején beszélgettünk a stúdióról, a hivatás szeretetéről, a margitosságról. Nem vagyok riporter, sem újságíró, csak leírtam a beszélgetésünket, illetve annak részleteit.

Margit! Nagyon Boldog Születésnapot! 

A stúdió 30. születésnapján a Marczi teraszán.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

Egy magánlakáson indult a stúdió, amikor Márk (Földessy Margit fia) kisiskolás volt és a barátaival feljöttek játszani. Észrevettem, hogy abban a korban a gyerekek milyen nehezen dolgozzák fel a sikereket és a kudarcokat és én is leültem játszani velük. Először nálunk, aztán egy barátunk lakásán folytattuk a játékot. Gondoltuk biztosan másoknak is segíteni tudnánk és egy hónapon keresztül meghirdettük az Esti Hírlapban, hogy 6-10 éves korú gyerekek jöhetnek, ez volt az első és egyetlen toborzó hirdetése a stúdiónak, Mini stúdió GMK (gazdasági munkaközösség) volt akkor a neve. Két nyolc fős csoporttal indultunk, így működtünk néhány évig. Amikor kinőttük a magánlakást, akkor termet béreltünk a hűvösvölgyi úton, akkor már két nap is működött a stúdió, voltak ének órák, kézműves foglalkozások, díszletet terveztünk, közös kirándulásokat szerveztünk. Aztán átalakultunk Színjátékország GMK-vá, később, amikor a GMK-k megszűntek, akkor Színjáték Stúdió KKT lett a forma.

A SZINDRA társulati név a Színjáték Dráma stúdióból jött, a társulat nem igazi társulat, hiszen a tagok jellemzően fiatalok, nem kapnak fizetést, nincs szerződésük, de szinte társulatként működik.

Az IBS-be annak idején Vámos Miklós hívott minket. 16 évet töltöttünk a Tárogató út 2-4. alatt. A stúdió a harmincadik szülinapján elköltözött új otthonába a Marczibányi térre, ez egy új lehetőség, hiszen itt nem csak a Margitos órák hatnak a gyerekekre, hanem a tér is és a közösség is, ami a Marczin van. Hálás vagyok a lehetőségekért és azért, hogy akik 30 évvel ezelőtt jártak hozzám, azokkal a mai napig kapcsolatban vagyok.

Köves Dóri fotója

Mi volt az első darab, ami színpadra került, amit rendeztél?

Az első Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című  darabja volt,  amit a Szemlőhegyen mutattunk be. Az akkori szereplő gárdának ma nyolcvan százaléka a színészi pályán van.

Lovak plakát

Miért azt a darabot választottad?

Mert a kilencvenes évek elején annak üzenete volt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiataloknak a színpadról, a színjátszáson keresztül tudjuk elmondani a véleményünket vagy üzenjünk. A jó daraboknak, a történet mesélős színháznak – amit szeretek – üzenete van.

Az órákon, vagy a vizsgaelőadásokon fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek a klasszikusokkal is. A vizsgaelőadások mindig stílus gyakorlatok is.

Úgy választottam általában darabot, hogy lehetőség és üzenet legyen benne. Volt például egy világhírű filmek színpadon sorozat is, aminek az volt az érdekessége, hogy igazi nagy színészek és fiatal művészek is taníthatták a gyerekeket a színpadról, például: Szabó Gyula, Földi Teri, Pásztor Erzsi, Berek Kati, Huszárik Laci, Rák Kati vagy Gallusz Niki, Dobó Kata, Géczy Zoli

Remélem, hogy hamarosan lesz folytatása és ismét több művészt meghívhatok. 

Édesanyád is játszott?

Nem, anyu csak hangban szerepelt a Varga Miki rendezte Macskajátékban.

Körülbelül hatvan körül van a rendezéseim száma. Igyekszem teret adni a tanítványaimnak is, most is fut egy irodalmi est, amit Vékes Csabi rendez, de sok tanítványom rendezés került már színpadra, akár a Jókai klubban, vagy az IBS kisszínházában vagy akár a nagyszínpadán is.

Az IBS nagyon sokat segített, volt iskola, volt színház, színpad, infrastruktúra, művészeti menedzsment. Nagyon sok segítséget kaptunk Tamás Istvántól, például ő tette lehetővé, hogy megvegyük a HAIR musical színpadi változatának jogdíjját. Aztán amikor az IBS elköltözött és megszűnt a színpad, akkor szinte mindent önerőből kellett megoldanunk, most pedig új lehetőséget kaptunk a Marczibányin.

Ha megkérdeznék tőled, hogy mi a stúdió célja, akkor mit válaszolnál?

Az elsődleges célom az anyanyelvi kultúra megismertetése kicsi gyermekkortól kezdve. Valahogy ez kezd megkopni, elkopni. Előfordult már, hogy órán egy egészen jó képességű diák játék keretein belül nem tudott egy magyar költőt, írót említeni. 10 éve ez máshogy ment.

Bár kötelezően nem kell verset tanulni, de van verses füzet, ami azért jó, mert mindig írok bele egy-egy címet, hogy olvassák el, vagy tanulják meg. Figyelni kell, hogy milyen a gyerek és olyan verset kell választani hozzá, ami kifejezi őt.

Fontosnak tartom, hogy egészen fiatal korban elkezdődjön a színházhoz szoktatás, főleg élményeken keresztül, egy-egy vizsgadarab, színi előadás pontosan erre jó. Általában kerülöm a didaktikus magyarázkodást, szeretném megtanítani a gyerekeket a magyar nyelv szépségében gyönyörködni.  

Az a szerencse, hogy nem akar mindenki színész lenni, a tanítványaim közül sokan sokfélék lettek és a világ minden táján vannak már. Baráti társaságok alakulnak ki, persze szerelmek is szövődnek, csapatok akár egy életre is barátok maradnak.

A tanítványok élményekben és szemléletben is együtt maradnak, odafigyelnek egymásra. Sok minden történt az elmúlt 30 évben és reménykedem benne, hogy marad és maradhat egy bázis, ami azt tudja adni, amit eddig adott, ugyanazokat az értékeket, hagyományokat. Szinte minden generáció pontosan követi a jól kikövezett utat, akik két éve kiléptek a stúdió falain ők is együtt maradtak, kapcsolatban vannak egymással.   

Azt szoktad mondani, hogy 5 éves kortól 99 éves korig bárki járhat hozzád, de valójában hány évesek járnak hozzád?

A legkisebb csoportban 5 évesek a gyerekek, ott tanmeséket játszunk, nincs oktatás, mert játékra van szükségük. Érdekes, hogy a gyerkőc milyen szereplő szeretne lenni, kinek drukkol, kivel ért egyet, hogyan folytatja a mesét. El kell varázsolni őket egy mesevilágban, ahol én ugyanolyan játszótárs, gyerek vagyok, mint a tanítványaim, akik segítenek. Aztán lassan elhagyjuk a mese világát, a valósághoz hasonló jelenetekbe beteszi a lábát egy – egy mesebeli szereplő, vagy mesebeli helyszínen játszódnak valóságos jelenetek.  Minden korosztálynak megvan a maga igénye, nekem az a dolgom, hogy tudjam mi az igényük. Kevés dolog az, ami tilos nálunk, de olyan, ami szomorú, az előfordul, hiszen az életben is előfordul. Szinte minden nap van csoport, más-más korosztályok. A szombat délutáni a „nagy” csoport, ők már végzős gimnazisták, vagy egyetemisták is.

Keddenként van előkészítő csoport is, az előkészítő csoportban csak a stúdió növendékei vehetnek részt, ott kifejezetten a színművészetire készítjük fel azokat, akik felvételizni szeretnének.

20 éve van felnőtt csoport is.

Miről szól? Belső zuhanyozás játékos felnőtteknek. Nagyon fontos hogy megmaradjon a játékosság az emberben, mert improvizatív készség nélkül nagyon nehéz kreatívnak lenni.

És kik járnak a felnőtt csoportba? Nagyon vegyesen, mert gyerekek anyukájától, apukájától kezdve jogász, taxis, banktisztviselő, óvónő. Sokan, akik úgy érzik, hogy igényük van erre.

Gyakran megyek tréninget tartani, ahol azt a csodát keressük egy cég alkalmazottaival, hogy hogyan lehet egy belső zuhanyozás segítségével együtt sikert, sikereket elérni. Az a célunk, hogy a tréning ne csak egy csapatépítés legyen, hanem vigyen valamit magával a lelkében, amit fel tud aztán használni. Szerintem meg kell tanítani az embereket, hogy ne csak rá nézzenek egymásra, hanem bele. Fontos, hogy az ember tisztában legyen a miértekkel, ha a miérteket meg tudjuk fejteni, akkor sok mindenkinek, még több embernek tudunk segíteni.

Egy margitos óra, egy tréning nem pszichodráma, de nagyon összetett a „golyó”. Valószínűleg nem menne pszichodráma, szociodráma, drámapedagógia vagy színészmesterség nélkül.

Az, ami kialakult bennem, az nagyon sok mindenből tevődik össze. Azért függök ettől a hivatástól, mert szeretem az embereket és nagyon érdekelnek az emberek. Szerintem mindenki egy külön világ és mindenki érték. Halálosan izgalmas dolognak tartom megkeresni és megmutatni valakinek a saját értékeit. Nem szeretem a kategorizálásokat. Nem kellenek a skatulyák, nincs is nagyon helye a stúdió falain belül.

Mi margitosok azt szoktuk mondani, hogy vagy mindenki margitos, vagy ismer margitosokat, vagy szeretne margitos lenni. Hogyan lehet margitossá válni?

Az első Esti hírlapos reklámon kívül sohasem reklámoztuk a stúdiót. Szájról szájra terjed. Csak a felnőttek felvételiznek, addig nem veszek fel gyereket, amíg nem látott órát, mert kell, hogy vágyódjon oda, hogy ő is akarjon.

Jöjjön, nézzen meg minket, de nem kell erőltetni. 14 éves kor felett kérem, hogy mondjon el egy verset vagy énekeljen egyet, de az sem felvételi, csak meg kell nézni, hogy honnan kezdjük, vagy folytassuk a közös munkát. Nagyon fontos a motiváció, hogyan lehet motiválni valakit valamire. Azt vettem észre az évek alatt, hogy iszonyatosan erős motiváció a bizalom. A hit a gyerekekben.

Szerencsére nem kell sok a bizalomhoz.

Vannak nyitott óráink is, amikor bárki bejöhet megnézni, hogy mit csinálunk, szülők, nagyszülők, barátok.

Hogyan zajlik, miről szól egy óra?

Sok-sok éve óravázlattal dolgozom, itthon kitalálom, hogy milyen tematika szerint menjen a foglalkozás. A menetrendje nagy vonalakban úgy néz ki, hogy ének vagy tánc a kezdete, fél órát mozognak vagy dalolnak. Nem a kifogástalan énekhang, és a pontos mozdulatok a fontosak, hanem a közösség és a mozgás a meglévő kompetenciák fejlesztése. Van egy beszédkoncentrációs blokk, koordinációs gyakorlatok és vers mondás, az mond verset, aki hozott, akinek van verse. Ha egy órán csak négy gyereknek van verse, akkor a másik 15 megismerkedett 4 verssel. Akarva, akaratlanul is közelebb kerülnek az irodalomhoz, a versekhez. Többet nem szabad elvárni. Valahol óra közepén van egy uzsi vagy tízórai szünet, ahol együtt rágcsálnak a gyerekek. Régebben zsíros kenyér volt és kemény cukor, de ma már kekszek vannak és rágcsálnivalók. A szünetnek a pihenésen kívül az a lényege, hogy beszélgessenek, véleményt formáljanak és épüljön a közösség. Ezután jön a játék, drámajáték, szókincsbővítés, koncentrációs gyakorlatok, improvizáció és jelenetek. Fontos, hogy jól improvizáljanak, hogy éles eszűek legyenek, vágjon az agyuk, fontos hogy erre kapjanak visszajelzést is. Nagyobbaknál játszunk klasszikus jeleneteket is, korosztályuknak megfelelően, amihez szövegtudás is kell, aztán énekkel, vagy tánccal zárunk.

Az óra tematikája attól is függ, hogy milyen állapotban van a csoport, hogy humor kel nekik, vagy egy koncentráltabb, komolyabb témára van szükségük. Nincsenek tabuk. Azt szeretem, szeretném hogy ha bemegyek a terembe, akkor folytassák a beszélgetést és ne hallgassanak el. Ez hiú ábránd a tanároknál, de nem szeretnék tipikus tanár lenni. Nincsenek tabu témáink, mert a jelenetben, jelenetekben szerepel vak, süket, öreg, drogos, cigány, néger, kínai, meleg stb. Korosztályuknak megfelelően mindenre van lehetőség.

Miről szól a gála, a vizsgaelőadás?

A margitos „Ki mit tud?!”-ban a MIT a lényeg. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy a szereplő a stúdión kívüli világban miben a legjobb. Zenél? Táncol? Bűvészkedik? Zsonglőrködik? Azért rendezzük a „Ki mit tud?!”-ot, hogy kiderüljön miben jó még. A legjobb produkciók aztán helyet kapnak a nagyszínpadon a nyári és téli gálákon, így van lehetőség fél év végén közönség előtt szerepelni.  

A középiskolás korosztálynál már vannak vizsgaelőadások, a vizsgaelőadások alatt nem csak színészmesterséget lehet megtanulni, hanem a csapatmunkát is. Meg lehet tanulni dolgozni, a színházban mindenki megtalálhatja a helyét, akár a színfalak mögött is, a technikai pultban, a rendező mellett. A mi színházunkban nem nagyon van hierarchia. Van lehetőség akár rendezni is, igazi műhelymunka folyik.

Sőt rendszeresen bejárnak hozzánk a szakma képviselői is szereplőket keresni, ez lehetőséget ad, hogy a gyerekek kipróbálhassák magukat kamera előtt vagy a kőszínházak színpadán. Népszerűek a gyerekeink, mert nem stresszesek, nem félnek és magabiztosan mozognak a színpadon, vagy a felvételeknél, ami egy ilyen munkánál nagyon fontos dolog.

Kik segítenek Neked?

Szerencsés vagyok, mert olyan munkatársakkal dolgoztam, dolgozhatok együtt, akik szerették, szeretik ezt a csapatot és értenek hozzá. Most a Marczibányi tér a mi új otthonunk, ahol valóban nagyon sok a lehetőség. Szerencsére a vezetőség és a munkatársak értik, hogy mire van szüksége a stúdiónak és a fiataloknak. A stúdióban van logopédiai ellenőrzés, a nagyoknál, akik pályaorientáltak (média, színház stb.) ott komolyabb logopédiai foglalkozás is. Sokan vannak, akik besegítenek szeretetből, barátságból meghallgatni azokat, akik a pályára készülnek, és jó tanácsokkal látják el őket.

Minden órán van mellettem tanítvány, aki segít, nekik ez jó gyakorlási lehetőség, nekem pedig komoly segítség.

Margit, szerinted mi a „margit-titok”?

Olyasmit kérdezel, amire nincsen válasz. Személyiségfüggő. Nagyon törekszem arra, hogy adni tudjak, és megfejtsem és elfogadjam a miérteket. Törekszem arra, hogy jó legyen a közérzetünk és a stúdió mentes legyen a félelemtől és a stressztől. A stressz nagyon sok tehetséget eltakar, ha a félelmet sikerül megmozdítani, akkor gyönyörű dolgokat lehet találni. Mint kagylóban a gyöngy, de nem könnyű előszedni onnan, kell hozzá türelem és bizalom. Tudod én is margitos vagyok, mert a margitosok mi vagyunk, együtt és én nagyon szeretnék még sokáig margitos lenni. Olyan sokan vagyunk már, hogy ez már jelent valamit az embereknek, erre én nagyon-nagyon büszke vagyok, főleg ilyen sokadik születésnap előtt, amikor az ember visszanéz.

Ha meglátok valakit a tv-ben, az fantasztikus, elnéztem a kisfilmeket a filmszemlén és több margitos filmje az élvonalban volt. A tanítványaim például híradót mondanak nekem reggelente vagy esténként. Ez nagyon jó érzés – mindenféle szempontból – úgy érzi az ember, hogy csinált valamit az életében. Nekem az a Kossuth díj, hogy a tanítványaim gyerekei is hozzám járnak már. Kell ennél nagyobb kitüntetés? Nagyon sok szeretetet kaptam a 30 év alatt és az anyu biztosan egy felhőről nézi.

Gála az IBS színpadán.

Kicsit mindketten elpityeredtünk.

Nyáron, amikor a stúdió a harmincadik szülinapját ünnepelte, akkor egy vasárnapi piknikkel elköszöntünk az IBS-től is, ahol én kezdtem a margitos pályafutásom és egész családok érkeztek kicsi és nagyobbacska gyerekekkel. Olyan jó volt nézni, hogy rég nem látott barátok beszélgettek, nevettek, nosztalgiáztak. Nagyon sokan eljöttek. Hálás vagyok a barátságokért, amit a margitosságnak köszönhetek. Ha látom a margitos ismerősöket színházban, színpadon, tévében, vagy a stáblistában, akkor én is nagyon büszke vagyok. De legszívesebben azokra a hálás anyuka szemekre emlékszem, akik hátra jöttek az irodába és csak egy-két szóban megköszönték Margitnak, hogy “csodát tett” a gyermekükkel, akik azóta orvosok, ügyvédek, tanárok, hivatalnokok vagy egyszerűen csak boldogabb felnőttek.

Én is köszönöm Margitnak, hogy Ő Margit és kívánom, hogy még nagyon sokáig legyen margitos.  

Balatonon Margitnál.