2015. február 5., csütörtök

Ó - nehéz szív - adj erőt!

Tegye fel a kezét, aki nem keveredett még erkölcsi dilemmába!
Tegye fel a kezét, aki nem hazudott még magának sosem!
Tegye fel a kezét, aki nem hallgatott el információt!

Tegye fel a kezét, aki csalódott már magában...
Tegye fel a kezét, aki sosem volt türelmetlen...
Tegye fel a kezét, aki ...

 Az élet legegyszerűbb kérdéseire néha olyan nehéz felelni.
Főleg akkor, amikor az ész és a szív vitázik.
De, ha emlékeim nem csalnak,
ebben a dilemmában válik fénytelenné a tekintet,
ebben a dilemmában tűnik el a hétköznapi mosoly,
ebben a dilemmában elégszünk meg a látszat boldogsággal...

És pont ezekben a dilemmákban elég egyetlen ígéret,
vagy egyetlen jó cselekedet, amitől újra bebizonyosodik,
hogy van remény...

Aztán a körforgás meg nem áll,
míg - mint az áramütésből -
törölközőbe tekerve, gumipapuccsal
valaki nekünk nem rohan, hogy kizökkentsen az megrázásból.

Őszintén remélem, hogy tanulva
az öt évvel ezelőtt történtekből
ez velem újra nem fordul elő.

Nincsenek megjegyzések:

Múlt