Három - HÁROM

Általában takarítónő járt hozzájuk, Heni nem töröl port, a minisztériumban egyik kolléganője sem törölt port, ideje sem lenne rá, hajnalban kel, későig dolgozik, sokszor utazgat. A lakás meg mégsem úszhat. Albert meg, - persze Albert mindent megcsinál - de hát a takarítást nem lehet rábízni, az nem férfi dolog. Albert pedig sarkától a feje búbjáig férfi. Mostanában csak a közös programokon töltenek együtt több időt, mióta Albi saját cége elindult, azóta csak a biznisz. Az összetáncolt pénzből indította a vállalkozást, nem akartak hitelt felvenni, az olyan bizonytalan, megtervezték, megbeszélték, elindult az álom vállalkozás. Ezen sem veszekedtek, szinte semmin, soha, olajazottan működtek a dolgok, mindenki tudta a dolgát. Megismerkedés, járás, programok, nyaralás, összeköltözés, telelés, külföld, lánykérés, esküvő és a vállalkozás. A gyerek is jöhet, lassan, de még nem próbálkoznak, Albi szeretné, ha felfutna a vállalkozás és Heni is előléptetés előtt áll, most megnyugodhatnak egy kicsit.

Szóval nem nagyon fordult elő, hogy Heni otthon takarítson, de harmadik napja gyötörte a torokgyulladás, meg sem tudott szólalni, olvasni már nem volt kedve, gondolta takarít egy kicsit. Már végzett a nappalival, a vendégszobával és a hálóval, a dolgozószoba következett. Albertnek volt egy polca, szakkönyvek, sport eredményeket jelző kupák és érmék, valamint ketyerék, mütyürök, amikről Albert szinte sosem beszélt, csak ott ültek a polcon, amíg Icuka, a lelkiismeretes takarítónő időközönként le nem porolta mindet. Egyetlen tárgy volt használatban arról a polcról, egy gravírozott boros pohár. Albert csak abból itta a bort, ez volt a mániája, könnyedtől a nehéz vörösborig minden volt a pincében, erre külön figyeltek Heni szülei a házvásárlásnál, hogy a ház alatt legyen pince. Kedveskedni akartak Albertnek, még külön bortároló polcot is csináltattak fektetett mélyedésekkel. A dolgozószobában pedig egy borhűtő állt a fehéreknek és rozéknak, nagyon csendes volt. A barátoktól kapták, illetve Albert kapta, nászajándékba. Heni nem ivott bort, sosem mondta volna, de savat csinált neki. Szóval portörölgetés közben megtisztította a kütyüket a poharat pedig kivitte a konyhába, hiszen úgyis használatban van, egyszerűbb lesz ott tartani.

Mikor már az egész ház csillogott, akkor lerogyott a kanapéra és elaludt, álmában borospoharakat törölt cseppmentesre. Csapkodásra riadt, fel. Albert hazajött, már tíz óra is elmúlt.

Albert nyitogatta a dolgozószoba szekrényeinek ajtaját, papírokat rakosgatott az asztalon, nézelődött, keresgélt, még cipőben állt, éppen most érkezhetett. Kezében egy üveg pincéből felhozott hétköznapi vörös, ezt Heni a címkéről tudta. 

Az ajtófélfán kopogott, megszólalni nem tudott.
- Hol van?
Heni széttárta a karjait.
- Nem találom a poharamat, hol lehet?
Heni  sarkon fordult és besétált vele a szobába, a kezébe nyomta.
- Köszi, kérlek, ne vidd el innen, nem szeretném, ha a konyhában lenne. Ennek a pohárnak itt van a helye a szobában. - Elmosolyodott.
Heni értetlenkedve nézett Albertre.
- Ennek a pohárnak itt van a helye, egyszerűen csak szeretném, ha itt lenne. - Heni arckifejezése nem változott. - Ajándékba kaptam és szeretem, mindig nagyon jó ötletek jönnek, ha
ebből iszom. Ihletet ad. Köszi!
Albert tovább rendezgette a papírokat, Heni jegyzetfüzetre firkált, felmutatta a kész lapot.
- Hogy kitől kaptam? Nem az a lényeg, csak hogy ne vidd ki, kérlek a szobából.
Megsimította Heni haját, nyomott egy csókot a szájára, kezében a borral és a megtalált pohárral
a konyhába sétált, bontott, töltött.
- Kérsz?
Heni nemet intett a fejével.Újra Albert elé tette a papírt, a kitől alá volt húzva.
Albert még az üveggel babrált.
- Egyszerűen csak szeretném, ha bent maradna. Pihenj csak le,gyógyulgass, bemegyek, befejezek egy programot, főzzek neked egy teát?

Heni megrázta a fejét, bevette a gyógyszereit és visszafeküdt a kanapéra, az egész napos takarítás és az antibiotikumok kiütötték.
Reggelig aludt.

Albert nem is keltette fel,  hagyott egy cetlit mellette.
"Drága, nem akartalak felkelteni, kettőig dolgoztam, 
olyan mélyen aludtál, ma a befektetőkkel vacsorázom, 
sietek haza. Gyógyulgass! Csók"

Heni főzött egy teát, bekucorodott a fotelba és elővette a tabletjét, régi fotókat keresett Albertről,
izgatta a pohár. Kitől kaphatta? Megvan, a harmincadik, ott a pohár az asztalon, mellette egy nő, mosolygós, ragyogó, de semmi extra. Átlagos. Az egyik fotón összemosolyogtak. Ki lehet ez?
Egy jel önmagában nem jel, besétált a dolgozószobába, a mütyürös polchoz, másik jelet, vagy nyomot keresett. Talált egy képet, gyümölcsök voltak rajta, szilva, barack és cseresznye, valami internetről vadászott fotó lehetett. A hátoldalán kézzel írt felirat: "Minden bundáskenyér-illatú reggel emlékére." Meg egy rajzolt méhecske. Heni visszatette a képet. A laptop még be volt kapcsolva az asztalon, papírok mindenhol, a borosüveg és a pohár is ott maradt. Heni lehajtotta a laptopot, elrendezte a papírokat. Megigazította az esküvői fotót. Fogta a poharat és az üveget, kivitte a konyhába. Meleg vizet engedett és mosogatni kezdett, a pohár kicsúszott a kezéből és beleesett a mosogatóba, Heni előtt lepergett a tegnapi jelenet, megriadt, majdnem összetört, de látszólag ép maradt. Valóban volt valami különleges abban a pohárban. Vastag fala volt, szép öblös, megbízható pohárnak tűnt, kényelmes, nem túl vékony szárral. Heni egy pillanatra elirigyelte, pedig nem is ivott soha bort. Magasba emelte, hogy fényben is lássa nem reped-e el.A gravírozás szép volt, az Albertet még a vakok is ki tudták volna venni, olyan mélyre ment. A pohár alján a vésést eddig észre sem vette, csak ennyi állt ott: Szívemből, Maja
Kiszáradt a torka, folytak a könnyei, elindult a kamrába a partfisért, a szilánkok sajnos szanaszét repültek...


KETTŐ

EGY