Mindig, amikor nekem szegezik a kérdést, hogy miért nincs MÁR gyerekem, vagy MI VAN A PASIKKAL, akkor eszembe jut Beregi Tamás Egyetleneim c, könyvének részlete. Aztán a konkrétumok is eszembe jutnak, hogy milyen gyorsan bele tudok szeretni tulajdonságokba és hogy ez milyen veszélyes lehet, vagy milyen veszélytelen. Ezeknél a nekem szegezett kérdéseknél mindig átsuhannak a fejemen a szerelmes tulajdonságok...
Az átcsókolt éjszaka Gtől, az újságban küldött mese Zstől, a folytonos gondoskodás Stől, a sok sok randevú Gtől, a titkok titkai Ltől, a végtelen romantika Dtől, az átbeszélgetett éjszakák Sztől, a legszenvedélyesebb táncok Btől, a titkos villamosozás Ptől, az örök barátság Ptől, a jól irányzott kérdések Ltől, a valami megmagyarázhatatlan Ftől, a testalkatát Ától, az összes huncutságért és összenevetésért Dtől, a technikai hozzáértést Ntől, a szexuális étvágyért Sz, a legizaglmasabb történetet BPtől, a sármot Atól, az őszinteséget (...) Rtől, a fesztelenséget ismeretlen Ptől, a családot Ttől, a megújúlást Zstől....
Mindenkiből kell valami kicsi.
Valami kicsi kéne mindenkiből
egy
valami
de teljesen nem ...
Ez a válaszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése