KutyaFÁját

Nem bírok magammal. Fodor Ákosra folyton reagálni kell.
Ahogy annak idején Lackfi Jánosra kellett.
Most FÁ az, aki állandóan szólásra nyitja a számat,

inkább írásra készteti a kezemet. 

FÁ: FIATALEMBER PORTRÉJA

Hátborzongatóan műveletlen (ami
az emberi anekdótakincs módszeres
birtoklását illeti ) - magányos
észrevételei vannak.

Ugyane
világból épített másik világa
gőgösen, fázósan és sóvárgón
kereng emebben.
Nincsenek
törvényerejű rendeletei: a szelíd
nomád ügyeljen beilleszkedés
és kivonulhatás örökmozgó
föltételeire.
Vannak
dallamai.

Vannak, 

azok sem sajátjai 

mások dallamával 

csalja erdejébe a madárkát

s bűvös kalitkába rejti, 

ahonnan szárnyverdesve 

szabadulni nem tud, s tán nem is szeretne.

A kivonulhatás, kívül maradás

olya régóta sajátja. Tán

önmagát is e másik 

világon kívül látja.

Amíg akadnak az üvegen 

függő, csüngő, bámulók.

Amíg akadnak lelkesen 

csapkodó nebulók, 

míg van, aki elhiszi a hamis dallamot,

addig meg nem áll

a perpetuum mobile.

S idehazudja a csillagokat izibe.

Csak én nem hiszek már Neki.

A talapzata elveszett.

Elfogyott a koszorú 

ez csak Neki szomorú.

Elveszett egy kutyuska a falkából.

S ha így halad majd mind elveszik nagyjából.

Már csak a hiénák maradnak, 

kik eddig is azt várták

az elrabolt zsákmánynak 

mikor látják már hasznát.

S fene nagy idomárként 

nem használva tudományát

az öreg tenyésztő

elveszíti nemesebb falkáját.