...amikor összezuhanva ülök a kanapén és már elfogytak a könnyeim... akkor fordul a kocka és jövök rá, hogy igazán... és a megkönnyebbüléstől már nem is fáj annyira... és valójában ugyanott tartunk... Én is félek, meg te is félsz... szerintem ez ugyanaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése