Már csak pár órám van … jön a 23… nem értem. Minden születésnapomra azt hiszem, hogy maga a csoda… Hogy csicseregnek reggel a madarak és nekem zenél mindenki. A rádióban számokat küldenek és virágok nyílnak, amerre lépek és csak jó dolog történhetik velem, mert VÉTÓ jogom van… MERT nekem születésnapom van … Mivel görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy hozzám közel álló embereket az ünnep napján ELSŐNEK köszöntsek fel minden szülinap éjfele előtt dülledt szemmel nézem az órát, hogy mikor nyomhatom az sms gombot. Miért gondolom, hogy szakrális szám lesz ez a 23? Miért gondoltam, hogy a 22 is az? Miért esküdtem a 21-re? Bár a 21 egészen jó volt. … Ha visszaemlékszem. A 21 tetszett. Ha páros-páratlan alapon nézem, akkor a 23-nak is zseniálisnak kell lennie. De baromi szar életem lesz, ha ez így váltakozik. Szóval már csak pár óra… mert hogy annak idején csütörtökről péntekre (PONT MINT MOST!) születtem 10-ről 11-re… Éjjel. Ha Vámos kérdezné tőlem, hogy milyen hatással van ez az életemre? Hát Éjjeli bagoly lettem. Ennyi. Szóval pár óra… aztán 23… és innen már … ugye? Bár a Kabbala szerint 22 egy egész… én már túl is csordulok ma éjjel Hurrá hurrá hurrá….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése