Dorcinak és Balázsnak
Könyökével a korlátnak támaszkodott. Erős vas korlát volt. Kibírta. Könyöklő is volt rajta. Kezében kávés bögre. Friss, csípős volt a hajnal. Mezítláb volt. A körfolyosós házak udvarába csak déltájt süt be a nap, de azért világos volt. Álldogált az ajtó előtt. Támasztotta a korlátot. Teljes csend. Nyár közepén, vasárnap hajnali fél hatkor semmi mozgás. Jól esett neki a cigaretta ezen a friss, nyári reggelen. Nem tudott aludni. Lassan, szertartással itta a kávéját. S nem kapkodva szívta a cigarettáját sem. Ráért. Béke volt a lelkében, nyugalom. Végre. A lakás ajtaját nyitva hagyta. Beengedte a korai vasárnapot a házába, engedte, hagy áradjon odabent szét, hogy besurranjon a folyosóra, benézzen a konyhába, időzzön egy kicsit a nappaliban s aztán a résnyire nyitva hagyott ajtón beszökjön a hálószobába és megcirógassa az ott fekvő csodálatos nő arcát, csupasz vállát, imádni valóan szeplős hátát, kívánatos csípőjét. A harmatos hajnali vasárnaptól nem sajnálta. Arra gondolt leszalad reggeliért, aztán eszébe jutott, hogy vasárnap van és hogy tegnap együtt vásároltak. Szokatlanul boldog volt. Megfordult. Már nem a muskátlikat és a földszinti betont fürkészte. Nekivetette hátát a korlátnak. Benézett a nyitott ajtón a lakásba. A képeket is látta a falon. A szemével csak a keretet, de nagyon jól tudta, hogy melyik kép mit ábrázol. Aztán a nőt látta maga előtt. A tegnap esti ruhában. Nagyon izgult érte. Most úgy érezte Ő élete szerelme, hogy soha ennyire senkit és eztán se. Boldog volt. Nyugodt. Kiegyensúlyozott és békés. Ez az okos nő az övé, testestül-lelkestül. Tegnap kiadták a könyvét. A nő, aki bent fekszik egy hatalmas franciaágyban, aki most az igazak álmát alussza. (Hajnalban tud a legjobban aludni.) Pár órával ezelőtt még egy almazöld ruhában mondott beszédet sok kíváncsi tudós szempár előtt. Ő meg csak állt, nem túl elegánsan, egy pohár pezsgővel kezében, a hátsó sorban és nézte. Jól látta a pódiumot, ahol a sötét barna hajzuhatag alól két smaragzöld szempár a közönséget fürkészte beszéd közben. Tudta, hogy őt keresi, kicsit megemelkedett, észre is vette. Elmosolyodtak. Belenyalt a pezsgőbe. Ebben az almazöld ruhában látta maga előtt most, amiben olyan gyönyörű volt, mint egy tündér, akit azért rendeltek a földre, hogy a férfi kusza életébe nyugalmat és békét hozzon, hogy megmutassa neki, milyen a szerelem. El sem akarta hinni. Az almazöld ruha… Éjjel finoman lehámozódott a nő testéről. A férfi kreol hosszú ujjai úgy siklottak a hófehér testen, mint hajó a vízen. Az ablakon át beszűrődő fényben látta most maga előtt a nőt. Beleborzongott egy kósza szellőbe. Végtelen hálát érzett. Elfogyott a kávéja. Elindult a gangról a lakásba, finoman becsukta az ajtót. A csészét a konyhai mosogatóba rakta. Halkan, óvatosan, hogy zajt ne csapjon. Öt óra ötvenöt. A folyosón megállt egy kép előtt. Ők vannak rajta, ketten, fekete-fehér kép. Nyári egy hajón állnak. A háttérben a Balaton hullámai. Elmosolyodott. Lábujjhegyen lopakodott a franciaágyig. Bebújt az ágyba. Odasimult a nőhöz, átkarolta. Beleszuszogott a nyakába, belecsókolt. Aztán ráhajtotta a fejét a nő vállára és becsukat a szemét. Mindketten mosolyogtak. 2006-05-06
Könyökével a korlátnak támaszkodott. Erős vas korlát volt. Kibírta. Könyöklő is volt rajta. Kezében kávés bögre. Friss, csípős volt a hajnal. Mezítláb volt. A körfolyosós házak udvarába csak déltájt süt be a nap, de azért világos volt. Álldogált az ajtó előtt. Támasztotta a korlátot. Teljes csend. Nyár közepén, vasárnap hajnali fél hatkor semmi mozgás. Jól esett neki a cigaretta ezen a friss, nyári reggelen. Nem tudott aludni. Lassan, szertartással itta a kávéját. S nem kapkodva szívta a cigarettáját sem. Ráért. Béke volt a lelkében, nyugalom. Végre. A lakás ajtaját nyitva hagyta. Beengedte a korai vasárnapot a házába, engedte, hagy áradjon odabent szét, hogy besurranjon a folyosóra, benézzen a konyhába, időzzön egy kicsit a nappaliban s aztán a résnyire nyitva hagyott ajtón beszökjön a hálószobába és megcirógassa az ott fekvő csodálatos nő arcát, csupasz vállát, imádni valóan szeplős hátát, kívánatos csípőjét. A harmatos hajnali vasárnaptól nem sajnálta. Arra gondolt leszalad reggeliért, aztán eszébe jutott, hogy vasárnap van és hogy tegnap együtt vásároltak. Szokatlanul boldog volt. Megfordult. Már nem a muskátlikat és a földszinti betont fürkészte. Nekivetette hátát a korlátnak. Benézett a nyitott ajtón a lakásba. A képeket is látta a falon. A szemével csak a keretet, de nagyon jól tudta, hogy melyik kép mit ábrázol. Aztán a nőt látta maga előtt. A tegnap esti ruhában. Nagyon izgult érte. Most úgy érezte Ő élete szerelme, hogy soha ennyire senkit és eztán se. Boldog volt. Nyugodt. Kiegyensúlyozott és békés. Ez az okos nő az övé, testestül-lelkestül. Tegnap kiadták a könyvét. A nő, aki bent fekszik egy hatalmas franciaágyban, aki most az igazak álmát alussza. (Hajnalban tud a legjobban aludni.) Pár órával ezelőtt még egy almazöld ruhában mondott beszédet sok kíváncsi tudós szempár előtt. Ő meg csak állt, nem túl elegánsan, egy pohár pezsgővel kezében, a hátsó sorban és nézte. Jól látta a pódiumot, ahol a sötét barna hajzuhatag alól két smaragzöld szempár a közönséget fürkészte beszéd közben. Tudta, hogy őt keresi, kicsit megemelkedett, észre is vette. Elmosolyodtak. Belenyalt a pezsgőbe. Ebben az almazöld ruhában látta maga előtt most, amiben olyan gyönyörű volt, mint egy tündér, akit azért rendeltek a földre, hogy a férfi kusza életébe nyugalmat és békét hozzon, hogy megmutassa neki, milyen a szerelem. El sem akarta hinni. Az almazöld ruha… Éjjel finoman lehámozódott a nő testéről. A férfi kreol hosszú ujjai úgy siklottak a hófehér testen, mint hajó a vízen. Az ablakon át beszűrődő fényben látta most maga előtt a nőt. Beleborzongott egy kósza szellőbe. Végtelen hálát érzett. Elfogyott a kávéja. Elindult a gangról a lakásba, finoman becsukta az ajtót. A csészét a konyhai mosogatóba rakta. Halkan, óvatosan, hogy zajt ne csapjon. Öt óra ötvenöt. A folyosón megállt egy kép előtt. Ők vannak rajta, ketten, fekete-fehér kép. Nyári egy hajón állnak. A háttérben a Balaton hullámai. Elmosolyodott. Lábujjhegyen lopakodott a franciaágyig. Bebújt az ágyba. Odasimult a nőhöz, átkarolta. Beleszuszogott a nyakába, belecsókolt. Aztán ráhajtotta a fejét a nő vállára és becsukat a szemét. Mindketten mosolyogtak. 2006-05-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése